A bevált, kemény oktatási módszerek eredményeiről készült egy izgalmas kutatás.

Sokféle vita van arról, hogy kellene a mai gyerekeket nevelni. Nagyon sok inger éri a fogékony fiatalokat, és sok helyen úgy vélik, a modern eszközök és az újféle felfogás valójában többet árt, mint használ.

Ezt a vitát csak úgy lehet eldönteni, ha egymás mellett, párhuzamosan léteznek a különféle iskolai struktúrák. A haladó megoldás nem az, ha mindent szabadjára engedünk, hanem az, ha lefektetjük a megfelelő szabályokat és elveket, és ragaszkodunk hozzájuk, vélik sok helyen.

Ennek szellemében kezdtek átfogó kísérletbe Aszininesztánban. Egy évfolyamot az egyik nagyvárosban két részre osztottak, és a gyerekek egyik felét a régi, szigorú elveknek megfelelő képzésben részesítettek. A száz évvel korábbi iskoláktól még a fapadokat is átvették, mert úgy vélték, azok is fegyelemre nevelnek.

Ahol újból ezt a módszert alkalmazták, ott a fegyelmezésben is a régi eszközökhöz nyúlhattak az oktatók. A nevelő jellegű pofonokról ugyanis bizonyos szakértők úgy vélték, azok nagyban segítik a megfelelő hozzáállás kialakítását a diákoknál. A tanulók pedig kötelesek voltak újból egyenruhát viselni, tisztelettel kellett beszéljenek tanáraikkal és diáktársaikkal, és minden szempontból kötött tanrendet követtek.

Az eredmények nem is maradtak el. Mint kiderült, az írás elsajátításánál például 37 százalékkal szebben formálták a betűket, mint a korszerűnek mondott elvekre épülő iskolákban tanuló nebulók. Emellett 43 százalékkal gyorsabban tudták felmondani a szorzótáblát, a felsőbb évfolyamokon pedig 164 százalékkal több kötelező verset tanultak meg. 

A szigornak megmutatkozott a hatása a jellemformálásban is. Már a tíz esztendős diákok túlnyomó része is felelősségteljesen állt a mindennapi élethez, 93 százalékuk rendelkezett megtakarításokkal. Mivel sikerült bennük kialakítani a helyes értékrendet, a szabadidejükben is elsősorban tanultak, így a másik csoporthoz képest jelentősen kevesebb esetben fordult elő játék vagy sport közben elszenvedett sérülés. 

Természetesen a kreativitás fejlesztése is része volt az oktatásnak. Például az állami ünnepre dolgozatíró versenyt hirdettek, ahol a diákok saját szavaikkal méltathatták az esemény történelmi jelentőségét. Magán az ünnepen pedig a megjelenési arány száz százalékos volt!

A gyerekeket képességeik, teljesítményük, szorgalmuk alapján már az első évfolyamoktól csoportokba sorolták, így az általános iskola végén a máshol szokásos bizonytalanság nem jelentkezett, hiszen a diákok pontosan tudták, hova irányítják őket. A gondosan szelektált tanulócsoportok egy része gimnáziumi majd egyetemi tanulmányokra készítette fel a diákokat, mások szakmunkásképzésbe kerültek, illetve a megfelelő százalékot el nem érők betanított munkásként dolgoztak az iskolai évek után.

A gyerekek lelki egyensúlyára ez a kiszámíthatóság jó hatással volt. Elenyésző számban kifogásolták a számukra kijelölt utat, és szinte megszűntek a panaszkodások is: az oktatók az osztály előtt kérték számon a magukat kedvetlennek, elkeseredettnek érző diákokat, és ha nem sikerült tényekkel igazolni állításaikat, megszégyenülés lett a sorsuk. Ez mindenki számára figyelmeztetés volt, hogy csak valós, bizonyítható problémákkal szabad a tanárokhoz fordulni. A kevesebb panasz jelzi a tanulmány készítői szerint, hogy a diákok boldogabbak voltak ebben a rendszerben.

Amennyiben egy diák szorgalmi vagy fegyelmi okokból elmaradt társaitól, akkor egy közös testületi ülésen döntöttek elbocsátásáról. Ebben helyet kaptak a tanárok mellett a diákszervek képviselői is, és közösen döntöttek úgy, hogy valakit tanulásra alkalmatlannak minősítenek, vagy adnak neki egy új esélyt a bizonyításra- ez utóbbira viszont soha nem került sor, mert egyetlen diák sem kérte.

A szigorú iskolarendszer hatékonyságának, magasabb rendűségének bizonyítéka volt az, hogy ezek az itt alkalmatlannak bizonyult diákok a másik, szabadosabb képzési rendszerben el tudták végezni az iskolát. A kísérlet ellenzői szerint a merev iskola kíméletlen és embertelen, ám a konzervatív módszer eredményességét a számok igazolták, és persze azzal is visszavágtak, hogy az igazi embertelenség az, ha a diák nem kap számára kijelölt nemes életcélt és morális nevelést.

Hosszabb távon csak egy probléma jelentkezett: nem tudták teljesen elszigetelni a kétféle iskolában tanuló diákokat egymástól. Így a konzervatív iskolákba járó tanulók egy részét meg tudták szédíteni, és azok a könnyebb utat választva direkt kérték elbocsátásukat, amiben gyakran szüleik is támogatták őket.

A jövőben tehát fontolóra veszik azt, hogy a kísérletben részt vevő diákok bentlakásos intézményben tanuljanak, ahol elszigetelhetik őket a káros hatásoktól, nem érik őket rossz impulzusok televízióból, internetről, ismerősöktől, és csak a számukra kijelölt út követésére kell koncentrálniuk. A kísérlet ötletgazdái szerint ez a megoldás garantálhatja, hogy legalább 10-15 százalékkal jobb orvosokat vagy műszerészeket képezhetnek a nemzetgazdaságnak.

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!