Sokáig töprengtek rajta, miért nem láthatóak műtéti hegek a sumér-inka kultúrkörből származó múmiákon. Nos, a válasz meglehetősen egyszerű: nem vágással, acélszikével dolgoztak az egykori sebészek!

Manapság misztikus történetek ismertek elsősorban a Fülöp-szigeteken élő és dolgozó gyógyítókról, akik gyakorlatilag mindenféle látható fizikai vágás nélkül képesek a szervezetből eltávolítani daganatokat. Sajnos el kell áruljam, az csak ügyes trükk, különös bűvészmutatvány, soha, senki ne adja fel a rendes orvosi kezelést azért, hogy ilyen sarlatánok kezébe kerüljön. Ha megismered ennek a különleges módszernek az igazi titkait, azt is megérted, miért nevezem őket csalóknak.

Még az ötlet is barbár, hogy valaki a puszta, koszos kezével benyúl valaki testébe, ott vakon matat, aztán diadalmasan kiemel valami húscafatot. Ugyan vannak az embernek aggályai a nyugati sebészettel szemben is, de ott azért tudhatjuk, orvosi egyetemet végzett szakemberek végzik a műtétet. Azzal is nagyjában tisztában vagyunk, hogy működik a röntgen meg a különféle diagnosztikák. Az viszont totál tévhit, hogy egy falusi bodegában pont ugyanúgy műt valaki, csak kés meg normális diagnózis nélkül. Az autót se bíznád olyan valakire, akinek egyetlen "műszere" egy husáng, az egészséged meg igen?

Ezek után lássuk, hogy is működött a sumér-inka módszer! Nagyon fontos, hogy ezek annak idején nagyon egységes, egy nemzetiségű társadalmak voltak, tehát tökéletes összhang volt az emberek között. Azaz közös volt a nyelv, nagyon hasonló volt a testfelépítés, a nagyon tipikusak voltak az általános betegségek és így tovább.

A gondolatszikés eljárás az, hogy a páciens és az orvos közös rezonanciafrekvenciára kerüljön. A fellelt piramisok olyan természetes rezgéserősítők voltak, amelyek ezt segítették- ezek az egykori emberek nem véletlenül építették ilyen formára a korabeli intézményeiket! Fontos volt, hogy gyógynövényekből különleges főzetet készítettek, ami némileg eltompította a pácienset, így azok gondolatai nem kalandoztak el.

Az eljárás lényege az, hogy a páciens érzetei kivetültek az orvoson belül is. Ő pontosan érzékelte, honnan ered a fájdalom és mi okozhatja a gondot, és olyan különleges tudással rendelkezett, aminek segítségével tudta, hol kell beavatkozni a minél hatékonyabb segítségnyújtáshoz. (Érdekes kontraszt, hogy az érintés nélküli, gyakorlatilag roncsolás nélküli orvoslásban járatok amerikai őslakosok pontosan tudták, hogy kell kínozni embereket, számtalan feljegyzés van áldozati szertartásokról. Tudták ők nagyon jól, hogy ha segíteni akarnak, jobb, ha nem nyúlnak késhez.)

Fontos eloszlatni egy tévhitet: nem voltak csodatévők ők sem! Sajnos léteztek gyógyíthatatlan betegségek, amikor az orvos szerepe maximum annyira korlátozódott, hogy enyhítse a fájdalmat. Amikor segíteni lehetett, akkor nem csak az érintett szervet, hanem a kapcsolódó agyterületeket is kezelték. Az ún. gondolatszike azt jelentette, hogy ezúttal az orvos vitte át saját érzeteit a páciens testébe, és úgy végzett el beavatkozásokat, mondhatni műtéteket. Fontos, hogy pontosan tudták, mi az agy és a fej jelentősége, nem véletlen, hogy a legtöbb korabeli ábrázoláson láthatóak a fejdíszek, sőt, olyan minták, amelyek agyhullámokra emlékeztetnek. Nem véletlenül!

A gyógynövényes főzet hatásának elmúlása után a páciensek azonnal haza is mehettek. Általában nem éreztek semmit, de a leírások alapján jellemzően javult az állapotuk. Az orvosi titoktartás gyökerei is erre az időszakra nyúlnak vissza, a beavatkozás után a gyógyítók semmit nem mondtak, sem azt, mit kezeltek, sem azt, ha esetleg nem gyógyíthatónak ítélték az esetet.

Bár ezek alapján a rosszmájúak feltételezhetnék, hogy valójában nem is csináltak semmit, ám az összetett, sajátos felfogású sumér-inka kultúra erkölcsi nézeteivel ez nem lett volna összeegyeztethető. Az viszont már más kérdés, hogy tudásuk megosztását idegen népekkel egyáltalán nem érezték fontosnak, sőt, eltitkolták amit csak lehetett. Így amikor az európai hódítók átvették a hatalmat, a gondolatsebészet művészete örökre feledésbe merült. 

Hogy ez baj-e? Erre nehéz választ adni. A mi nyugati orvostudományunk is óriási fejlődést ért el, és konkrét összehasonlítási lehetőség nélkül fogalmunk sem lehet, ehhez képest mit tudtak a gondolatszikével dolgozó orvosok. Sajnos még csak csírája sem maradt fenn a tudásuknak- a különféle bódító hatású főzeteken kívül, azok esztelen használata viszont inkább árt mint használ. Szóval értékeljük azt, aminek most a birtokában vagyunk, és ki tudja, talán egyszer másvalakik is előbbre létnek a vágás nélküli műtét kifejlesztése terén. De azért az még odébb van...

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!