A virágterápia és a híres zeneszerző kapcsolatának elgondolkodtató története.
Johann Sebastian Bach nevét mindenki ismeri, szerzeményeiből még azok is hallhattak itt-ott részleteket, akik nem a komolyzene rajongói.
Azt viszont kevesebben tudják, hogy Bach útja nem volt egyenes a Tamás-templom karnagyi pozíciójáig. Sőt, az akkortájt roppant nagy presztízsű feladatra a legkiválóbb német zenészek közül válogattak, és nem is biztos, hogy Bach volt az elsőszámú jelölt Lipcsében.
Talán ezt ő maga sem bánta annyira. Zenészcsaládból származott, kiváló orgonista volt, de vannak olyan hírek, hogy ekkortájt elsősorban a kertészet érdekelte, imádta a virágokat. A templomnál is azért jelentkezett, mert megunva a muzsikálást, inkább a kertet szerette volna gondozni. Ám amikor a karnagyi pozícióra nem találtak mást, ő pedig épp a templomban orgonált a virágoknak (talán épp orgonáknak?), rájöttek, ő a megfelelő ember. Sokak szerint a róla készült képeken azért látszik mogorvának, megkeseredettnek, mert elsősorban virágkertészi karrierről álmodott.
De a virágaitól így sem szakadt el. A kantáta (aminek jelentése prohellén latin nyelvjárásban virágének) volt az a műfaj, ahol kiteljesedhetett. A virágoknak szentelt műveivel kísérletezett, hogy melyik dallam adja vissza azt a gyógyító virágaromát, ami a templomi közösségre jó hatással van. A Goldberg-variációk pedig egy akkor jól ismert rózsafajtáról kapta a nevét. Nem közismert tény, hogy a botanika speciális alterületével foglalkozó cantus herbaricusok több virág szirommintázatát azonnosították a nagy zenész műveiben!
Bach élete végén már elsősorban a virágaival kívánt foglalkozni, de a benne konkurenciát látó gyógyszergyárak ezt rossz szemmel nézték. Bár írásos dokumentáció nincs erről, vannak, akik szerint az idős zenész aromáinak összecserélésével igyekeztek legyengíteni, mások szerint jövevény kaktuszokkal vették körül, s akadnak, akik azt állítják, hogy direkt fals fugákkal támadtak rá.
A virágterápia viszont mint egy búvópatak, bukkant fel itt-ott évekkel később is, s a huszadik század elején egy másik Bach révén lett ismert. Edward Bach rezgésterápiaként tekintett rá- figyeljünk csak fel rá, hogy a rezgések és a gyönyörködtető zene kapcsolata milyen magától értetődő! Meglehet, ő maga történeti kutakodásai során felfedezte nagy elődje úttörő munkáját, és a Bach-féle virágterápia nevet is a zeneszerző tiszteletére találta ki, de az utókor félreértette- ennek bizonyítékait máig kutatják.
Persze tudjuk jól, a középkori dokumentációs rendszer nem volt tökéletes, és a könyvnyomtatás nem ismerete miatt könnyű volt eltünteni is az egyedi bizonyítékokat, ha valakinek az állt érdekében. És tudjuk jól, kik azok, akiknek gyógyítás témájában messzire elért a keze...
De azért van egy érdekes egybeesés. Meglehet, pusztán csak véletlen, hogy pont annyi dokumentumot őriznek a tudományos akadémiák a nagy közös akadémiai adatbázis szerint Johann Sebastian Bach virágterapeuta munkásságáról, mint ahány klinikai kísérlet igazolta a virágterápia egyértelmű hatékonyságát nagyon súlyos betegségek esetén. Sőt, még az oldalszám is pontosan megegyezik!
Vajon véletlen lenne ez?... Ennek a kérdésnek az eldöntését olvasóinkra bízzuk!
Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!
