Nem lehetetlen, hogy kapcsolatot teremtsünk más dimenziókkal.

Aki kicsit járatos a fizikában, az bizonyára hallott már arról, hogy nem csak három dimenzióban gondolkodhatunk. Az már egy kicsivel bonyolultabb része a problémakörnek, hogy nem olyan egyszerű az átjárás a dimenziók között.

Talán azt még magyarázni sem kell, hogy mi, akik páratlan számú dimenziós világban élünk, csak páratlan számú dimenziókat foghatunk fel. Tehát öt- vagy hétdimenziós világok ismerhetőek meg a számunkra, a negyedik dimenzió mint ha nem is létezne. Így aztán az univerzum egyik fele örökve rejtve marad.

Ráadásul a dimenziók kimutatása sem olyan egyszerű, hiszen az ötödik dimenziót felfoghatjuk, de nem láthatjuk. Azt kellett tehet megoldani a dimenziófizikusoknak, hogy kimutassák a plusz síkokat, olyan módon, hogy egyértelmű bizonyítékot kapjanak annak létezésére.

Az viszont szerencsés, hogy a dimenziókapu létrehozásához nem kell különösebben nagy energia: a plusz dimenziók velünk együtt léteznek, itt van körülöttünk az összes, csak épp nem látjuk ami azokon a létsíkokon él. Az átjárás ugyan lehetetlen, de az onnan érkező információk kiszűrhetőek megfelelő eszközökkel.

Érdekesség, hogy a kutatók szerint az lenne a legjobb, ha minél több ponton próbálnánk információt gyűjteni a többi dimenzióról. Gondoljunk csak bele! Ha megnyitna valaki egy dimenziókaput hozzánk, és mondjuk az pont New York szívébe nyílna, akkor egészen más képet kapna a világunkról. De nyithatna kaput az óceán mélyére, vagy az afrikai dzsungelbe is valaki- és akár a Holdon is. 

Tehát több kapu, több esély! Ezért dolgozták ki az Omaha államban működő 5D Scam Creation Institute szakemberei az otthoni dimenziókapu megnyitásának módszerét. Házi körülmények közt csak az ötödik dimenzióval teremthetünk kapcsolatot, de ez sem kis dolog, ha belegondolunk.

Egy nagyjából tíz centiméter átmérőjű átlátszó edényre van szükségünk, amelyet félig meg kell tölteni vízzel. Ebbe kell beleszórni apró szemű fekete homokot, majd jól elkeverni azt. Mikróban kell felmelegíteni a vizet, hiszen az köztudottan energizál és csírátlanít. Ezután meg kell várni, míg a víz kihűl, le kell zárni az edényt, és egy üres asztalra kell helyezni azt. 

Most jön az ötödik dimenzió energiáinak bevonzása! A cél az, hogy az állandóan körülöttünk levő dimenzió három dimenziós leképeződését kimutassuk. Ehhez az kell, hogy két, egymással szembe fordított lámpával (a LED lámpák a legmegfelelőbbek) világítsuk meg az edényt, rázzuk fel a vizet, és tegyünk egy szabályos ötszöget ábrázoló rajzot a fedelére. Erre azért van szükség, mert ez egyfajta leképeződés a mi számunkra, tehát az ötödik dimenzióból is értelmezhető szimbólum.

Szükség van még egy ún. energiakristályra, erre bármilyen szabadon hozzáférhető ásványi anyag megfelel, a lényeg a természetes rezonanciafrekvencia. Ezt az egyik lámpa elé kell helyezni, ugyanis így egyszerre energiát sugárzunk és vonzunk, ami az ötödik dimenzió kvantumaival polarizálja a lámpa fényenergiáját, míg a szemben levő lámpa fénye háromdimenziós marad, tehát a kettő ellentétes működése rendezi el a vízben lebegő homokrészecskéket.

Nagyjából fél órába telik, amíg a finom homok teljesen leülepedik. Ekkor kell óvatosan kinyitni az edényt, és megvizsgálni, kialakult-e valamilyen szabályos alakzat a homokból. Sajnos a helyzet az, erre nagyon kevés esély van (emlékezzünk a Hold és New York példájára!), ha éppen kihalt vagy rendezetlen térsíkkal élünk párhuzamosan, nem lehet értelmes információt kinyerni. Máskor érdemes másik szobában próbát tenni, mert a mi földi léptékben csak pár méteres távolságunk akár millió kilométernyi ugrást is jelenthet az ötödik dimenzióban!

Persze lehet, hogy a mi lakásunk nem alkalmas haszos dimenziókapu létrehozására. Ám lehet, hogy valahol, valakinek összejön, és akkor tudatosan, nagyobb kaput építve kapcsolatot is tudunk teremteni. Hogy kikkel? Erre most még aligha lehet választ adni. Alig ismerjük az ötödik dimenziót, honnan tudhatnánk, ki lakik ott? Türelmesnek kell hát lennünk, mert ők bizonyára ugyanúgy kíváncsiak ránk, mint mi rájuk.

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!