Lehet, hogy igaza van a sztereotípiáknak a nők hajszínével kapcsolatosan?

Mindannyian ismerjük a szőke nős vicceket, de nem csak olcsó tréfákban foglalkoznak a hajszínnel. Van például magyar népdal, ami a leányvásárról szól, és így zárul:
"Szőkét ne végy, mert beteges, 
Pirosat se, mert részeges, 
Barnát vegyél az lesz a jó, 
Az lesz az ölelni való"

Sokszor tapasztalták már a kutatók, hogy bizonyos régi sztereotípiáknak van valóságmagja. Nem kell tehát legyinteni akár a régi népdalokra se, mert ki tudja, miért pont úgy írták meg a szövegüket, ahogy. Ne feledjük, olyan időszakban születtek ezek, amikor a mindennapos tapasztalás volt a tudás egyik legfontosabb forrása! 

Gondolkodjunk tehát logikusan! Miért hihették azt, hogy a szőke lányok betegesek? Egészen más viszonyok között éltek az akkori emberek, tudjuk jól, sokkal jelentősebb volt például a csecsemőhalandóság. Ahogy ma is, úgy nyilván akkor is előfordult, hogy egészen szőkén születtek gyerekek, akiknek haja később felnőtt korban barna lett, tehát gyakoribb volt a világos hajszín születéskor. Így aztán a mindennapokban tapasztalthoz képest nagyobb arányúnak tűnhetett, mennyi szőke gyerek volt beteges. A felnőtteknél pedig lehetséges, hogy a mifelénk uralkodó éghajlati viszonyok között a más génállományú szőkék esetleg kevésbé voltak ellenállóak az akkor mifelénk jellemző betegségekkel szemben.

Igen, ebből az következik, hogy a világ minden sarkában más dolgokat társítottak a különböző hajszínekhez! Bizonyára hallott mindenki legendákat arról, hogy istenként tisztelték a világ bizonyos pontjain a bennszülöttek a hozzájuk először megérkező szőke európai embereket. Tehát pusztán a hajszín alapján ruháztak fel embereket mindenféle tulajdonsággal egykoron is. Ott van például az ősz haj, ami sokak számára sugall bölcsességet, pedig tudjuk, önmagában nem jelent az semmit. 

No és mi van a szőke nős viccekkel? Ez abszolút a modern korok "vívmánya". A magyarázat nagyon egyszerű: napjainkban a szőke női hajszín kifejezetten feltűnőnek számít, így azok, akik megjelenésükkel akarnak érvényesülni a szellemi képességeik helyett, előszeretettel festtették be a hajukat. Ebben nincs semmi különösebben elítélendő, a mi világunkban sokféle módon lehet karriert építeni- a tanulás csak egy út. Ettől még lehet egy szőke nő is egyetemi tanár, természetesen.

No de ha a hajszínhez nagyon is valóságos előítéletek kapcsolódnak, amelyek egy részét talán a tapasztalás sugallta, lehet-e festéssel változtatni bármin? Omaha államban vizsgálta a All Gender Psycho Association ezt a lehetőséget. Nagyon egyszerű megoldást választottak: egy kutatáshoz új, kizárólag nőkből álló asszisztens-csapatot toboroztak. Értelemszerűen voltak köztük szőkék és barnák is. A hajfestésre más indokot mondtak (új anyagok tesztelését), így a résztvevők nem tudták, miért is kell váltaniuk. 

Meglepő módon önmagában a festés nem változtatott sokat senki személyiségén sem, tehát pár szőke tincstől senki nem lett butább. Kis idő elteltével viszont mégiscsak megindult valami, és kiderült, ez a külső környezet hatása volt. Az újdonsült barnákat elkezdték komolyabban venni, inkább a teljesítményüket értékelték, és ők ehhez igazodva szorgalmasabban dolgoztak. Azok pedig akik szőkék lettek, olyan emberektől kaptak visszajelzést, akiktől korábban soha (nem csak férfiak figyeltek fel rájuk, barátnőik is másként kezelték őket!), és jobban elkezdtek a külsejükre figyelni.

Ám még hosszabb távon a személyiségváltozás pár embernél meghasonlást okozott, új szőke vagy barna énje nem fért össze a régivel. Ilyenkor kellett a kutatócsoport vezetőjének közbelépnie, hogy a kísérlet leállítására hivatkozva visszacsináltassa az egészet. Közben persze folyamatosan vizsgálták a hölgyeket, mert a végső, a nagy kérdés az volt, hogy a hajszín befolyásolja-e az intelligenciát. 

Nos, mint kiderült, nem úgy, ahogy azt gondolták. Az alapvető intelligenciája a tesztek senkinek nem módosult, de hogy ki mit mutatott fel belőle, az erősen. Általában a szőkévé vált nők számára volt fontosabb a külsejük, emiatt bizonyos téren romlott a teljesítményük, de volt egy kivétel. Egy egészen világos szőkeként igazán nem népszerű hölgy barna hajjal olyan karakteres lett, hogy nála ez a váltás eredményezett a szőkékhez hasonló személyiségjegyeket.

És az ellentétesen viselkedő kísérleti alany azt is megmutatta, hogy bár a konkrét hajszín is okozhat változást, de az igazi titok magában az emberben rejlik: a külső körülmények módosulása után egy barna hajú lány is viselkedhet igazi szőkeként. Szóval mindenki festheti a haját olyanra, amilyenre csak akarja, de amíg ragaszkodik a saját személyiségéhez, és nem hagyja, hogy mások sztereotípiái befolyásolják, addig nem kell attól félnie, hogy elbutul. Pech, hogy ugyanígy okosabb sem lesz senki egy új frizurától...

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!