Sokan nem sejtik, hogy a brit szuperkémről szóló filmekkel gyakran volt hátsó szándéka a titkosszolgálatoknak.

Ki ne emlékezne a legjobb James Bond-filmekre? Goldfinger, A kém aki szeretett engem, Goldeneye és így tovább- kalandos, szórakoztató mozik ezek, sok pénzt termeltek velük. Azt hihetnénk, hogy az egész csak a bevételről szól, de voltak, akik más célokra is felhasználták a filmbéli ügynököt.

Rakjuk csak össze a képet! Ian Fleming, a Bond-könyvek írója köztudottan maga is hírszerző volt. Az első Bond-filmhez Roger Moore-t szerették volna megszerezni, aki fiatal korában századosi rangig vitte a brit hadseregben. Amikor őt nem tudták szerződtetni, jött Sean Connery- az egykori haditengerész. Szolgált a seregben George Lazenby is, akinek egyetlen Bond-film fűződik a nevéhez.

A korai Bond-filmek rendezői közül Terence Young és Guy Hamilton is katonai múlttal büszkélkedhet, előbbi a második világháború idején például harckocsiparancsnok volt. Az egyik forgatókönyvíró, Paul Dehn a kémeket kiképző Camp X-nél állomásozott, egy másik író, Berkley Mather két évtizeden át szolgált a brit seregben. Az egyik producer, Harry Saltzmann a második világháború idején sokat sejtető nevű egységben teljesített szolgálatot:  Psychological Warfare Bureau...

Szerintem sokan mondják most azt, kicsit sok a véletlen egybeesésből, ennyi veteránnal háborút is le lehetett volna vezényelni. Ha úgy nézzük, bizony a Bond-filmek valóban harci célokat (is) szolgáltak. Egészen sok területen lehetett szükség rájuk! Voltak filmek, amelyek egyfajta kódolt üzeneteket tartalmaztak a terepen dolgozó, minden szokványos kapcsolattartási formával el nem érhető ügynökök számára. Jött az évi rendszeres Bond film, és lehetett elrejtve kód a főgonosz szavaiban, vagy abban, milyen ruhát viselt a lány, akit a 007-es ágyba vitt- sok volt belőlük, és ami nekünk csak egy szokványos csábítás, az a kódok ismerői számára részletes parancs.

Egyfajta kísérleti laborként is szolgálhatott volna a film, a sokféle csodakütyüvel, ám a stáb mögött álló titkosszolgálat sokkal ravaszabb volt. Akadtak olyan szerkentyűk, amik a valóságban nem léteztek, ám hitték, hogy az oroszoknak lehetett hasonló. A filmben való bemutatással ki akarták ugratni a nyulat a bokorból, hiszen ha valami már egy mozifilmben is szerepel, akkor az oroszok sem akarhatták annyira titkolni. Máskor meg félrevezetés volt az egész: teljesen mást akartak kifejleszteni, mint amit bemutattak. 

Nagyon izgalmasak voltak a fedett, forgatásnak álcázott bevetések. Ott volt például a Tűzgolyó sok víz alatti jelenete a rengeteg búvárral- hosszú időn át dolgoztak a filmesek egy-egy helyszínen, és senkinek eszébe sem jutott, esetleg tényleg valamit nagyon kerestek a mélyben a "kaszkadőrök". A Moonraker űrsztorija nagyon mókásnak tűnik mai szemmel, na de mi van, ha pont valódi kémműholdak fellövését álcázták vele? A sok kiszolgált katona, aki a stábot erősítette, tudta tartani a száját ezekről a dolgokról. Az egzotikus országokban dolgozó stábok pedig akármikor tudtak titkos üzeneteket észrevétlenül hozni és vinni- vagy esetleg filmes kelléknek álcázott, de valóban használható titkos kütyüket eljuttatni az ügynökökhöz!

Ahogy a hidegháború lecsengett, ezek a célok is kevésbé lettek fontosak. Onnantól kezdve nem annyira a katonáké lett a főszerep. A filmek egyrészt jók voltak tesztelésre, a fiatalok érdeklődésének felkeltésére a titkosszolgálati munka után. Nem kell jobb toborzó a 007-es figurájánál! Először talán csak filmklubnak indult egy-egy vetítés mondjuk egy egyetemen, de aztán jöhettek a beszélgetések, ahol fel lehetett figyelni a tehetséges, beszervezhető fiatalokra.

Másrészt azt se felejtsük el, hogy van még egy fontos cél, amire kiválóan megfeleltek ezek a filmek: a fedett akciók finanszírozása. A titkosszolgálatok mindig is szerették, ha létezik valamiféle anyagi függetlenségük, amit meg tudott teremteni egy kasszasiker is. Másrészt az egész világon forgalmazott filmek bevételének egy része helyben csapódott le, remekül lehetett így észrevétlenül pénzt juttatni a külföldön dolgozó ügynököknek.

A laikusok persze hiába keresik az árulkodó jeleket, ők soha nem láthatják át az összefüggéseket, hiszen az aktuális célokat sem ismerik. Ettől még jól szórakozhatunk a legújabb Bond-film közben is- ki tudja, talán fikció az egész, és semmi közük az egészhez a titkosszolgálatoknak. Vagy mégis van, csak pont azt csinálják, amihez a legjobban értenek: titokban konspirálnak? Ki tudja, lelepleződik-e egyszer James Bond titka...

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!