Az élelmiszeripari összeesküvésekről leránthatjuk a leplet néhány egyszerű trükk révén.

Születnek időnként viccek azzal kapcsolatban, mi minden kerül a feldolgozott élelmiszerekbe. Lássuk be, teljesen mindegy mit állít a felirat, bizony nehéz lenne kiszúrni, hogy virsliben vagy kolbászban kizárólag sertés- vagy baromfihús van-e. Szeretnénk hinni, hogy nem csapnak be minket, de sajnos annyi élelmiszeripari termékkel buktak már meg, igazán neves gyártók is, hogy az ember óhatatlanul gyanakszik.

Az sem túl szép, ha a hús helyett mindenféle nyesedékből állítják elő mondjuk a szalámit. Az is ijesztő, ha például hús helyett ipari szójával nyomják tele a terméket. De akkor mi van, ha ráadásul házikedvencek húsa kerül bele?

Ezzel kapcsolatban mindig is voltak híresztelések, teóriák, és szeretnénk hinni, ezek csak rosszindulatú pletykák. Úgy hírlik, nem minden állat húsa használható fel egy kombinátban, a kutyák szerencséjére belőlük például aligha lehet jó terméket előállítani. Zsírtartalom, markáns íz- állítólag ez van a háttérben.

A cicák sajnos viszont nagyobb veszélyben vannak. Az ő húsuk felhasználásának nincs akadálya a szóbeszédek szerint, de remélhetően a kóbor macskák nem a szalámikban kötnek ki. Erre vonatkozóan nehéz bizonyítékot felmutatni genetikai vizsgálatok nélkül, ám lássuk be, a nehéz helyzetben levő emberek számára elég az, ha valami olcsó és emberi fogyasztásra valamilyen szinten alkalmas, inkább nem töprengenek azon, hogy is készül a termék. És arra sincs garancia, hogy prémium kategóriában minden a legnagyobb rendben van.

A macskákért aggódó szakemberek ezért újfajta teszteket próbáltak kifejleszteni, amiket otthon is elvégezhetnek a felelős fogyasztók. Meglepetésre nem kell vegyi elemzés annak eldöntéséhez, hogy van-e mondjuk a szalámiban kimutatható mennyiségű macskahús!

Érdekes, hogy a macskák meglehetősen opportunista állatok, nem jó tesztalanyok, viszont a kutyák nagyon is reagálnak arra, ha a szalámi nyomokban macskahúst tartalmaz. Először a szag miatt nagyon izgalomba jönnek, idegessé válnak, de aztán ha megkínáljuk őket ilyennel, akkor jellemzően lehasalnak és szomorúan vonyítanak, nem esznek belőle.

A másik vizsgálati módszer azon alapul, hogy a dorombolás nem az állat tudatos reakciója, hanem a macskasejtek biológiáján alapul. A végigsimított szalámi vagy kolbász esetén a cicahúst tartalmazó termékek érezhető egyfajta nagyon enyhe bizsergés. Meglepő, de kiderült, nem mindegy, milyen cicák húsát tartalmazza a szalámi: a cirmos házikedvenceknél a legerősebb a reakció, a vörös és a teknőcszínű macskáknál kevésbé érezhető.

Persze nagyon kifinomult érzékszervek szükségesek ahhoz, hogy valaki ezt megérezze. Egyébként bizonyára elenyésző a macskahús jelenléte a mai élelmiszeriparban, de annyi híresztelés van, hogy mindenki szeretne biztonságban lenni. Mi az igazi garancia? Az, ha megbízható terméket vásárol valaki, vagy inkább a színhúst választja a feldolgozott termékekkel szemben- a vegetáriánusoknak pedig végképp nincs aggódnivalója amiatt, hogy cicák húsából falatoznak.

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!