Egy festmény titkos üzenetei

A régi mesterek képei tele vannak különleges utalásokkal, a megfejtésük viszont nem mindenki számára egyértelmű.

A témában járatosak jókat mosolyogtak azon, hogy Dan Brown könyvei alapján amatőrök kezdtek el okoskodni Leonardo képeit nézegetve. Da Vinci fantasztikus elme volt, de rajta kívül még számos olyan mester alkotott, akiknek a képei nem csak művészi szempontból figyelemre méltóak.

Lássunk egy izgalmas példát! Andrea Mantegna 1504-es műve, a Rossz tulajdonságokat elűző Minerva Párizsban található, a Louvre-ban. A kép elvileg azt mutatja be, ahogy az istennő elzavarja a különféle rossz tulajdonságokat, ám ennél sokkal többet is kihámozhat belőle a ma embere. Kicsiben természetesen nem látszódnak a fontos részletek, de pár dologra belenagyítva máris érthetőbb lesz, mire gondolok.

Jobban megnézve, mennyi furcsa, torz alak szerepel a képen. Itt van például egy majomfejű lény, aminek mintha melle lenne. Mindenféle zacskó van ráaggatva, amiben számtalan rossz magvát hordozza. 

A háttérben van egy csapat cupido, és mintha szemmel láthatóan ők is menekülnének az istennő elől. Meglepő de, szitakötőszárnyuk van! Van itt még kentaur, szatír, kötélen vezetett karok nélküli nő, sőt, egy olyan női alak, aki magához szorít három gyermeket- ám a kendő alól kilátszik azok kecskelába.

Hátrébb is van pár szitakötőszárnyas lény, amiből háromnak bagolyfeje van, de a negyediknek nem- viszont nem is gyerekarcot festett neki Mantegna. Néha az mond el sokmindent, ami nincs ott, nem pedig az, ami van...

Fenn a felhőket is érdemes jobban megvizsgálni. Azok ugyanis emberi arcokat formáznak...

Milyen látványos feldolgozása ez ennek a mitológiai témának, mondhatnánk! Ám kicsit furcsa, hogy mennyi olyan lény bukkan fel rajta, amik mintha genetikai kísérletek mutánsai lennének. Valójában a kép a tudományról szól, mert a jövőbe látó művésznek az volt a víziója, hogy a magukat istennek képzelő emberek olyan torzszülötteket hoznak létre, amelyek katasztrófát okoznak. És onnantól kezdve csak radikális módszerekkel lehet jóvátenni a hibát!

A fekete arcú majom azt mutatja, ahogy az ember az állatokat rabszolgájává teszi, rosszra használja fel, és ugyanezt szimbolizálja a növények tekintetében a kép bal felén látható fatestű, de emberarcú alak is. Emberi tulajdonságokkal ruházzák fel őket, ám csak szenvedés lesz a sorsuk.

Fenn a jobb felső sarokban látható három erény, de ha a latin betűket felcseréljük, szanszkrit nyelven "A tudomány nem mindenható" mondatot kapjuk. Valójában ők pont nem azt képviselik, mint amit elsőre gondolnánk- a rosszat elűző Minerva feletti három, felhőbe mosódó arc jelképezi a múltbeli bölcsességet, amikor még tudták a határokat. Nem véletlen a nemes, római vonásokra emlékeztető arcél. A három jobb oldalt levő alaknál levő kis edények, a kard, és a többi eszköz inkább az alkímiában használatos eszközöket jelképezi.

A bagolyfejű cupidókat vezető öregebb arcú cupidónak a korszak egyik ismert sarlatánja volt a modellje, Mategna nem véletlenül választotta őt. A kötélhágcsó, amit a kezében tart, egy sumér szimbólum, mert ilyen létrával akartak feljutni isten országába a túl magasra törő, ám mélybe zuhanó egykori emberek.

Izgalmas kérdés, milyen kódok vannak elrejtve a képben. Ugyebár a földrajzi felfedezések korát éljük, de még nem olyan koordinátarendszert használtak mint manapság. Így ha például a gyümölcsök száma, vagy a boltívek száma egy bizonyos pontra utal, nem könnyű kideríteni. Vannak, akik szerint az Egyesült Államok területén kellene keresni azt a bizonyos pontot...

A hegyek sem véletlenül olyan különös formájúak a kép felső részén. Ez szintén egy bizonyos pontjára utal a világnak, de nem véletlen, hogy nem ismerősek: egy atlantiszi hegység része lehet- vannak, akik szerint a kép nem a jövőbe tekint, hanem a genetikai kísérletekkel magát pusztulásba hajszoló atlantisziak történetére utal! Ez persze elég vad feltételezés, de meglehet, a múlt szörnyű tapasztalataival akar figyelmeztetni a veszélyekre a művész. Ennyi szimbólum között nem egyszerű eligazodni még azoknak se, akik éveken át tanulmányozzák a festményt, nem hogy az amatőröknek, akik csak percekig szemlélik azt.

Sorolhatnánk még az utalásokat, de talán ebből is látszik, sok-sok olyan műalkotás van, amiből tanulhatnánk, mert szemmel láthatóan sok alkotó a jövőbe látott, és megsejtette, milyen hibákat követünk majd el.

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

0 Tovább

A műanyagok varázsa

Nem kellene minden rossz okozójának kikiáltani a műanyagokat.

Sokan szeretnek mindenfélét rákiabálni a műanyagokra, ezoterikus körökben gyakran emlegetett fogalom a természetesség. Ám lehet, egyszerűen csak elfelejtik az összefüggéseket teljes egészében vizsgálni.

Manapság gyakran hivatkoznak a fizikai törvényekre, a kvantumfizikára. Univerzális természeti törvények és a spirituális világ törvényei- különös egységet alkotnak az ezoterikus mesterek szerint. Minden mindennel összefügg és kapcsolatban áll, a legkisebb és a legnagyobb részek ugyanazon isteni elrendelésnek engedelmeskednek.

Ha ez így van, akkor tulajdonképpen mi értelme van megkülönböztetni természetes és mesterséges anyagokat? Mind atomokból, és azon belül is ugyanazon részecskékből áll! Ha egészen apró alkotóelemekre bontjuk, a nájlonszálban ugyanazt találnánk, mint mondjuk a pamutban, csak persze más arányokban. 

És eleve, hogy döntjük el, mekkora beavatkozástól tekintjük az anyagokat mesterségesnek? Azért lássuk be, a természetes anyagú ruhák se úgy "teremnek", nincsenek pamutpólókat, gyapjúnadrágokat termő növények. A gyapotot, a gyapjút gyűjtik, feldolgozzák, kezelik. A bőr kezelését pedig ne is említsük, a cserzéssel, kikészítéssel.

A műanyagoknál mondjuk kőolajszármazékokból indulunk ki- az pedig a természetben megtalálható dolog, sőt, a kőolaj elhalt élőlények lebomlása révén keletkezik. Ennél természetesebb eredet nem is nagyon létezik! Szóval hol húzzuk meg a határt, meddig "jó" egy alapanyag, amit mondjuk a ruhánkhoz használunk, és honnantól kezdve "rossz"? Ráadásul a fenti általános törvények miatt kvantumfizika szövi át valamennyit, univerzális szempontból ugyanazon részecskékből áll!

Megérne egy alaposabb vizsgálódást tehát, hogy a műanyagok esetében létezik-e olyan rezonanciafrekvencia, amivel gerjesztve azok hasonlóan kedvező hatásúak lesznek, mint mondjuk az ásványok és a kristályok? Omaha államban működik egy olyan tudóscsoport, akik egyetemi kutatóintézeti állásaikat hagyták ott, hogy a hivatalos tudomány által nem támogatott vizsgálódásokba kezdjenek. Az Inspired Jerks Group egyelőre még a kutatás elején tart, de máris születtek érdekes eredmények. 

A mesterséges anyagokból készült ruhadarabok közül az egyik legfeltűnőbb a hölgyek által viselt nájlonharisnya. Elsősorban vizuálpszichológiai megfigyelésekre alapozva állítják, hogy a tesztcsoportba tartozó emberek más és más módon reagáltak a különféle harisnyát viselő nők látványára. Az sem volt mindegy, nő vagy férfi volt-e a tesztalany, egészen különböző arányban változott például a pulzusszám. Közismert a nemek közötti kvantumrezonancia-különbség, így az eltérések nem meglepők. Még nem sikerült táblázatot készíteni a színek és minták rezonanciafrekvenciájáról, de így is biztató az eredmény.

A jövőt illetően pedig óriási távlatokat nyit a felfedezés. Mi lesz, ha mégis műanyag üvegekben lesz szerencsésebb tárolni például gyógyító elixíreket, mert pont azok erősítik fel a hatásukat? Vagy ha maga a palack energizál- vagy pont ellenkezőleg, a rossz összetételű műanyag mérgez! Sok izgalmat tartogathat még a jövő ezen a téren...

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

0 Tovább

Rettegett szuperpolipok

Döbbenetes módon a legnagyobb lábasfejűek képesek a leginkább eltűnni az emberek szeme elől. Sokan félnek ezektől a rejtőző tengeri rémektől, pedig alig tudunk róluk valamit.

A polipok a tenger kaméleonjai: képesek fantasztikusan beleolvadni környezetükbe, változtatják a bőrük színét, mintázatát, sőt, még köveket idéző barázdákat is tudnak imitálni a testükön. Vannak olyan polipfajok, amik még ennél is többet tudnak: más állatokat utánoznak, hogy megtévesszék a vadászokat. Az álcázó polipok például képesek úgy formálni a karjaikat, mintha lepényhalak lennének- nagy trükk!

Ráadásul nagyon különleges testefelépítésűek. Három szív is dobog a testükben, és ahhoz képest, hogy puhatestűek, nagyon intelligens élőlénynek számítanak, akik képesek remekül elrejtőzni, ügyesen menekülnek, kinyitnak bármit. Állítólag még a karjaiknak is külön agya van!

Naná, hogy az embereket mindig is izgatta az a kérdés, hogy nem léteznek-e nagyobb polipok a most ismerteknél. Hideg vizekben élnek olyan óriási polipok, amelyek karjainak átmérője több méteres is lehet, de a legendákban szerepelnek történetek még nagyobb lábasfejűekről, tintahalakról, polipokról. Tintahalból a mélytengerek mélyén élnek nagyok, de igazán ezekről sem tudunk sokat.

A tengeren sok megmagyarázhatatlan eset történik. Erre különféle teóriák születtek mindig is, és az egyik lehetséges feltevés szerint ma még nem ismert tengeri szörnyek okoztak időnként tragédiákat. Ezt persze nehéz igazolni addig, amíg elő nem kerül egy ilyen óriási szuperpolip, de vajon merre rejtőzhetnek?

Nos, a válasz talán egyszerűbb, mint hinnénk! Egy még nagyobb és még fejlettebb polip talán még hatékonyabb az álcázásban! Azaz arról van szó, hogy ők már nem feltétlenül halakat vagy rákokat akarnak imitálni, hanem jó megfigyelők révén hajókat vagy akár tengeralattjárókat. A legendákból ismert szellemhajók egy része tehát könnyen lehet, hogy ilyen gigászi óriáspolip, ami távolról nézve legénység nélküli, megtépázott vitorlásnak látszott. 

A víz alatt pedig akár egész zátonynak is álcázhatják magukat. Néha pont ez csaphatja be a hajósokat, emiatt futhatnak valódi zátonyra, amikor felbukkan egy korábban egyetlen térképen sem jelzett "szikla", ami a valójában egy lábasfejű állat. Módosítják az útvonalat, és pont ebből lesz a tragédia...

Ám nem kell azt hinni, hogy indokolt lenne az emberek babonás félelme az óriási polipoktól. Az ilyen ügyesen rejtőzködő állatok óriási pusztítást is tudnának végezni, ha akarnának. Ehhez képest viszont semmi ilyesmiről nem hallani. És ennek is logikus a magyarázata: mint a legtöbb igazán nagy testű tengeri állat, például a cetcápa, a kék bálna, az óriáspolip is teljesen békés, ártalmatlan állat, ami nem vadászik emberekre. Pont azért fejlesztették ki a kifinomult rejtőzködési technikáikat, mert jobban félnek tőlünk, mint ahogy nekik kéne tőlük.

Szóval nem kell rettegni a mitikus óriáspolipoktól. Sőt, ők kerülnek bajba a környezetszennyezés és a nagy hajóforgalom miatt, talán már alig van belőlük a tengerekben. Azt hiszem, csak akkor fogják magukat megmutatni nekünk, ha már nem érzik magukat ekkora veszélyben...

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

0 Tovább

Isteni futball

Szakrális okokból is fontos az, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a focira.

A magas kultúra képviselői soha nem tudták elfogadni, hogy nem magasztos dolgok voltak kiemelkedő fontosságúak a történelemben, a hagyományokban. Pedig sokszor olyan események, mozzanatok formálták a világ képét, amit utólag szeretnének eltitkolni.

Nem csak királyi tróntermekben dőltek el dolgok, nem csak páncélos lovagok játszottak főszerepet, és bizony a spiritualitás helyszíne időnként nem egy templom volt. Sok régi dokumentumot tüntettek el, sok információt szeretnének agyonhallgatni, de az ősi tudás már csak olyan, hogy valamikor váratlan forrásból bugyog fel.

A fociról ma Magyarországon mindenkinek van ilyen-olyan véleménye. Lehet vizsgálni például az egészet gazdasági szempontból, mennyi pénzt költünk el rá. Tudjuk, nálunk és máshol is milliárdok forognak ebben a sportban. És persze van egy közeg, amiben lavírozók, ügyeskedők vannak, a mutatott teljesítményhez képest túlfizetett játékosok, illetve gyakran bukkannak fel a lelátókon agresszív, vagy egyszerűen csak mocskos szájú drukkerek.

Nem pont így képzelne el többségünk el egy áhítatos szertartást, ebben biztos vagyok! Pedig valamikor, több száz évvel ezelőtt a labdajáték szent dolog volt. A kínaiak egyik játékát tartják a labdajátékok ősének, azaz keletről indult útjára a foci- de bizony előfordulhat, hogy már akkor is a magyaroktól származott a sport! 

Arról szintén hallhattak többen, hogy Dél-Amerikában volt egy olyan játék, amit nagy ünnepeken űztek, ám kegyetlen szabályokkal: a vesztes csapat tagjait kivégezték. (Vajon nagyobb lenne a hajtás a magyar bajnokikon, ha megöléssel nem is, de fizikai számonkéréssel fenyegetnék a focistákat?)

Ám az alapvetően felvilágosult magyarok körében folyó játékos összecsapásoknál szó sem volt kivégzésekről. Ez egyfajta szertartás volt, ahol vallásos áhítat övezte a legjobb játékosokat. Már az őshazában is játszottak lószőrből készült labdákkal, aztán ahogy fejlődött a sport, a lótejből lepárolt rugalmas anyagokkal itatták át a labdákat, amitől az pattogósabb lett. Később a pitypang váladékát használták hozzá, ezzel a labdával vívták az ölre menő meccseket.

Része volt az eseményeknek az, hogy a csapatokat kísérő szurkolók a meccs előtt találkoztak, beszélgettek, és utána közösen ünnepelték a győzteseket. Az eredményekről készült statisztikákból jósoltak is, meglepően sokat árult el például a következő évben várható időjárásról, termésről. Az emberek úgy fogták fel, az istenek a gólokkal üzennek nekik, ezért volt hát verekedés helyett közös ünneplés és hálaima a meccsek végén. A szabályokról állítólag egy üzbegisztáni ortodox kolostorban felfedezett dokumentumban van leírás, amit részletesen még nem hoztak nyilvánosságra, de a lesszabály a hírek szerint csak kezdetleges formában szerepel benne.

Mivel minden falu környékén volt játéktér, a keresztény egyház azzal akarta kiszorítani az ősi játékot, hogy kötelezővé tették a templomok építését- mondani sem kell, a legnagyobb sík terület véletlenül pont a pályákkal esett egybe. A labdarúgást még így is szerették, ám ahogy egyre-másra bele akartak avatkozni hatalmasságok a sportba, úgy vesztette el az a népszerűségét. A földesurak pénzt adtak a legjobb játékosaiknak, sőt, csaltak is- amint ez kitudódott, az emberek hátat fordítottak a korábban szakrális dolognak tartott focitól. Azért az egykori történetírók megörökítették a szabályokat, így szivárgott át Nyugat-Európába, de ott már lekopott róla a magasztosabb réteg.

Sajnos hozzánk is már így került vissza, egyre inkább elüzletiesedve. Pedig ha azt szeretnénk, ismét ősi értelmét visszanyerve játszhassuk a focit, hagyományainkhoz méltóan csakis tisztán, csak az együttlét öröméért kéne játszani, és nem lenne szabad hagyni, hogy a pénz mocskolja be ezt a nemes sportot!

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

0 Tovább

James Bond igazi bevetésen

Sokan nem sejtik, hogy a brit szuperkémről szóló filmekkel gyakran volt hátsó szándéka a titkosszolgálatoknak.

Ki ne emlékezne a legjobb James Bond-filmekre? Goldfinger, A kém aki szeretett engem, Goldeneye és így tovább- kalandos, szórakoztató mozik ezek, sok pénzt termeltek velük. Azt hihetnénk, hogy az egész csak a bevételről szól, de voltak, akik más célokra is felhasználták a filmbéli ügynököt.

Rakjuk csak össze a képet! Ian Fleming, a Bond-könyvek írója köztudottan maga is hírszerző volt. Az első Bond-filmhez Roger Moore-t szerették volna megszerezni, aki fiatal korában századosi rangig vitte a brit hadseregben. Amikor őt nem tudták szerződtetni, jött Sean Connery- az egykori haditengerész. Szolgált a seregben George Lazenby is, akinek egyetlen Bond-film fűződik a nevéhez.

A korai Bond-filmek rendezői közül Terence Young és Guy Hamilton is katonai múlttal büszkélkedhet, előbbi a második világháború idején például harckocsiparancsnok volt. Az egyik forgatókönyvíró, Paul Dehn a kémeket kiképző Camp X-nél állomásozott, egy másik író, Berkley Mather két évtizeden át szolgált a brit seregben. Az egyik producer, Harry Saltzmann a második világháború idején sokat sejtető nevű egységben teljesített szolgálatot:  Psychological Warfare Bureau...

Szerintem sokan mondják most azt, kicsit sok a véletlen egybeesésből, ennyi veteránnal háborút is le lehetett volna vezényelni. Ha úgy nézzük, bizony a Bond-filmek valóban harci célokat (is) szolgáltak. Egészen sok területen lehetett szükség rájuk! Voltak filmek, amelyek egyfajta kódolt üzeneteket tartalmaztak a terepen dolgozó, minden szokványos kapcsolattartási formával el nem érhető ügynökök számára. Jött az évi rendszeres Bond film, és lehetett elrejtve kód a főgonosz szavaiban, vagy abban, milyen ruhát viselt a lány, akit a 007-es ágyba vitt- sok volt belőlük, és ami nekünk csak egy szokványos csábítás, az a kódok ismerői számára részletes parancs.

Egyfajta kísérleti laborként is szolgálhatott volna a film, a sokféle csodakütyüvel, ám a stáb mögött álló titkosszolgálat sokkal ravaszabb volt. Akadtak olyan szerkentyűk, amik a valóságban nem léteztek, ám hitték, hogy az oroszoknak lehetett hasonló. A filmben való bemutatással ki akarták ugratni a nyulat a bokorból, hiszen ha valami már egy mozifilmben is szerepel, akkor az oroszok sem akarhatták annyira titkolni. Máskor meg félrevezetés volt az egész: teljesen mást akartak kifejleszteni, mint amit bemutattak. 

Nagyon izgalmasak voltak a fedett, forgatásnak álcázott bevetések. Ott volt például a Tűzgolyó sok víz alatti jelenete a rengeteg búvárral- hosszú időn át dolgoztak a filmesek egy-egy helyszínen, és senkinek eszébe sem jutott, esetleg tényleg valamit nagyon kerestek a mélyben a "kaszkadőrök". A Moonraker űrsztorija nagyon mókásnak tűnik mai szemmel, na de mi van, ha pont valódi kémműholdak fellövését álcázták vele? A sok kiszolgált katona, aki a stábot erősítette, tudta tartani a száját ezekről a dolgokról. Az egzotikus országokban dolgozó stábok pedig akármikor tudtak titkos üzeneteket észrevétlenül hozni és vinni- vagy esetleg filmes kelléknek álcázott, de valóban használható titkos kütyüket eljuttatni az ügynökökhöz!

Ahogy a hidegháború lecsengett, ezek a célok is kevésbé lettek fontosak. Onnantól kezdve nem annyira a katonáké lett a főszerep. A filmek egyrészt jók voltak tesztelésre, a fiatalok érdeklődésének felkeltésére a titkosszolgálati munka után. Nem kell jobb toborzó a 007-es figurájánál! Először talán csak filmklubnak indult egy-egy vetítés mondjuk egy egyetemen, de aztán jöhettek a beszélgetések, ahol fel lehetett figyelni a tehetséges, beszervezhető fiatalokra.

Másrészt azt se felejtsük el, hogy van még egy fontos cél, amire kiválóan megfeleltek ezek a filmek: a fedett akciók finanszírozása. A titkosszolgálatok mindig is szerették, ha létezik valamiféle anyagi függetlenségük, amit meg tudott teremteni egy kasszasiker is. Másrészt az egész világon forgalmazott filmek bevételének egy része helyben csapódott le, remekül lehetett így észrevétlenül pénzt juttatni a külföldön dolgozó ügynököknek.

A laikusok persze hiába keresik az árulkodó jeleket, ők soha nem láthatják át az összefüggéseket, hiszen az aktuális célokat sem ismerik. Ettől még jól szórakozhatunk a legújabb Bond-film közben is- ki tudja, talán fikció az egész, és semmi közük az egészhez a titkosszolgálatoknak. Vagy mégis van, csak pont azt csinálják, amihez a legjobban értenek: titokban konspirálnak? Ki tudja, lelepleződik-e egyszer James Bond titka...

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

0 Tovább

Álcázott igazság

blogavatar

Nyomokban tényeket tartalmaz...

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

További információk

Sokan hazudnak az interneten. Ezen az oldalon is ez történik, csak mi be is valljuk. felsotudat@freemail.hu

Hirdetés

Blog ajánló

kursk-film-2018

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Hirdetés