A titkolt magyar Országnarancs

Ismét egy dolog, amit meghamisíthattak utólag valakik valamilyen különös okból.

Ismerjük a régi magyar uralkodói jelképeket, már az Árpád-házi uralkodók idejében is szerepelt az egykori ábrázolásokon a ma Országalmaként ismert gömb alakú tárgy. Aranyból készült, a királyok jellemzően a kezükben tartják. A ma ismert országalma nem teljesen gömb alakú, szélessége kicsivel nagyobb mint a magassága és kettős kereszt van rajta.

Természetesen nem csak magyar országalmát ismerünk, más királyságoknak is volt hasonló jelképe. De mondani sem kell, az egészen ősi magyar kultúra inkább például szolgált mások számára, mint hogy átvett volna dolgokat. Tehát gyanítható, hogy régesrég létezett magyar országalma- már ha egyáltalán almáról van szó!

Kissé túl szabályosan gömb alakú, ráadásul aranyszínű, és elég nagy is. A korabeli almákra aligha hasonlíthatott. Sokkal inkább lehet, hogy narancsról mintázták azt! És hogy miért pont narancsról? Nyilvánvaló, hogy a narancs, ami Ázsiából indult világhódító útjára, Kína déli részén és Indiában vált ismert kultúrnövénnyé, különleges gyümölcsnek számít. A magyarok egészen régen ismerhették: míg az angolok például orange néven emlegetik, a magyar narancs szó kiejtése sokkal jobban hasonlít a régi szanszkrit vagy perzsa alakokra. Véletlen? Ugyan...

Szóval a gyakran csak nomád vándornépként emlegetett magyarok nagyon is élénk, izgalmas gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokat építhettek ki szerte a világban. A narancs sárgás színe jobban emlékeztetett az aranyra, így az uralkodói jelképet is ezért mintázhatták erről a gyümölcsről. Könnyen lehet, hogy eleink tudták, a Föld gömb alakú, és ezt is jelképezte ez a forma, ami az uralkodó mindenre kiterjedő hatalmát szimbolizálta. És ha ez így volt, a Keletről érkező magyaroktól vehettek mintát az európai királyságok, nem pedig fordítva.

Ezek után már nem nehéz magyarázatot találni arra, miért kell ma országalmának neveznünk azt. A magyarok ősi eredetét, évezredekkel ezelőtt is roppant fejlett civilizációját akarják eltitkolni a mai utódaik elől, és így inkább mindent meghamisítanak, ami ezt igazolhatná. Ha országnarancsról beszélne az egész világ, nem lenne nehéz összerakni a képet, hogy az Ázsiában is jól ismert magyarokhoz kötődik. Így viszont ezt is el lehet kenni.

Utólag persze ezeket a csalásokat borzasztó nehéz bizonyítani. Ám az ember lehet szkeptikus, amikor el akarják velünk hitetni, mi ezernyi dolgot csak másoktól vettünk át. Néha csak józan ésszel kell végiggondolnunk minket, és máris összeáll egy logikus magyarázat...

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

0 Tovább

Hajfestéssel a személyiségfejlődésért

Lehet, hogy igaza van a sztereotípiáknak a nők hajszínével kapcsolatosan?

Mindannyian ismerjük a szőke nős vicceket, de nem csak olcsó tréfákban foglalkoznak a hajszínnel. Van például magyar népdal, ami a leányvásárról szól, és így zárul:
"Szőkét ne végy, mert beteges, 
Pirosat se, mert részeges, 
Barnát vegyél az lesz a jó, 
Az lesz az ölelni való"

Sokszor tapasztalták már a kutatók, hogy bizonyos régi sztereotípiáknak van valóságmagja. Nem kell tehát legyinteni akár a régi népdalokra se, mert ki tudja, miért pont úgy írták meg a szövegüket, ahogy. Ne feledjük, olyan időszakban születtek ezek, amikor a mindennapos tapasztalás volt a tudás egyik legfontosabb forrása! 

Gondolkodjunk tehát logikusan! Miért hihették azt, hogy a szőke lányok betegesek? Egészen más viszonyok között éltek az akkori emberek, tudjuk jól, sokkal jelentősebb volt például a csecsemőhalandóság. Ahogy ma is, úgy nyilván akkor is előfordult, hogy egészen szőkén születtek gyerekek, akiknek haja később felnőtt korban barna lett, tehát gyakoribb volt a világos hajszín születéskor. Így aztán a mindennapokban tapasztalthoz képest nagyobb arányúnak tűnhetett, mennyi szőke gyerek volt beteges. A felnőtteknél pedig lehetséges, hogy a mifelénk uralkodó éghajlati viszonyok között a más génállományú szőkék esetleg kevésbé voltak ellenállóak az akkor mifelénk jellemző betegségekkel szemben.

Igen, ebből az következik, hogy a világ minden sarkában más dolgokat társítottak a különböző hajszínekhez! Bizonyára hallott mindenki legendákat arról, hogy istenként tisztelték a világ bizonyos pontjain a bennszülöttek a hozzájuk először megérkező szőke európai embereket. Tehát pusztán a hajszín alapján ruháztak fel embereket mindenféle tulajdonsággal egykoron is. Ott van például az ősz haj, ami sokak számára sugall bölcsességet, pedig tudjuk, önmagában nem jelent az semmit. 

No és mi van a szőke nős viccekkel? Ez abszolút a modern korok "vívmánya". A magyarázat nagyon egyszerű: napjainkban a szőke női hajszín kifejezetten feltűnőnek számít, így azok, akik megjelenésükkel akarnak érvényesülni a szellemi képességeik helyett, előszeretettel festtették be a hajukat. Ebben nincs semmi különösebben elítélendő, a mi világunkban sokféle módon lehet karriert építeni- a tanulás csak egy út. Ettől még lehet egy szőke nő is egyetemi tanár, természetesen.

No de ha a hajszínhez nagyon is valóságos előítéletek kapcsolódnak, amelyek egy részét talán a tapasztalás sugallta, lehet-e festéssel változtatni bármin? Omaha államban vizsgálta a All Gender Psycho Association ezt a lehetőséget. Nagyon egyszerű megoldást választottak: egy kutatáshoz új, kizárólag nőkből álló asszisztens-csapatot toboroztak. Értelemszerűen voltak köztük szőkék és barnák is. A hajfestésre más indokot mondtak (új anyagok tesztelését), így a résztvevők nem tudták, miért is kell váltaniuk. 

Meglepő módon önmagában a festés nem változtatott sokat senki személyiségén sem, tehát pár szőke tincstől senki nem lett butább. Kis idő elteltével viszont mégiscsak megindult valami, és kiderült, ez a külső környezet hatása volt. Az újdonsült barnákat elkezdték komolyabban venni, inkább a teljesítményüket értékelték, és ők ehhez igazodva szorgalmasabban dolgoztak. Azok pedig akik szőkék lettek, olyan emberektől kaptak visszajelzést, akiktől korábban soha (nem csak férfiak figyeltek fel rájuk, barátnőik is másként kezelték őket!), és jobban elkezdtek a külsejükre figyelni.

Ám még hosszabb távon a személyiségváltozás pár embernél meghasonlást okozott, új szőke vagy barna énje nem fért össze a régivel. Ilyenkor kellett a kutatócsoport vezetőjének közbelépnie, hogy a kísérlet leállítására hivatkozva visszacsináltassa az egészet. Közben persze folyamatosan vizsgálták a hölgyeket, mert a végső, a nagy kérdés az volt, hogy a hajszín befolyásolja-e az intelligenciát. 

Nos, mint kiderült, nem úgy, ahogy azt gondolták. Az alapvető intelligenciája a tesztek senkinek nem módosult, de hogy ki mit mutatott fel belőle, az erősen. Általában a szőkévé vált nők számára volt fontosabb a külsejük, emiatt bizonyos téren romlott a teljesítményük, de volt egy kivétel. Egy egészen világos szőkeként igazán nem népszerű hölgy barna hajjal olyan karakteres lett, hogy nála ez a váltás eredményezett a szőkékhez hasonló személyiségjegyeket.

És az ellentétesen viselkedő kísérleti alany azt is megmutatta, hogy bár a konkrét hajszín is okozhat változást, de az igazi titok magában az emberben rejlik: a külső körülmények módosulása után egy barna hajú lány is viselkedhet igazi szőkeként. Szóval mindenki festheti a haját olyanra, amilyenre csak akarja, de amíg ragaszkodik a saját személyiségéhez, és nem hagyja, hogy mások sztereotípiái befolyásolják, addig nem kell attól félnie, hogy elbutul. Pech, hogy ugyanígy okosabb sem lesz senki egy új frizurától...

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

0 Tovább

A gyógyszermaffia születése

Fondorlatos összeesküvés során érték el a gyógyszercégek, hogy hihetetlen vagyonokat keressenek.

A történet a 18-19. századra nyúlik vissza. Bár előtte is akadtak kuruzslók, orvosok, messze nem volt iparszerű a működés. Akkortájt, az ipari forradalom és a földrajzi felfedezések idején páran gyorsan tettek szert óriási vagyonokra, ám akik kimaradtak a gyárosok világából vagy a gyarmatosításból, más utat próbáltak keresni a meggazdagodásra.

Ha nem volt már lehetőség bányászatban, mezőgazdaságban, iparban, akkor keresni kellett más, még kiaknázatlan területeket: a figyelmük az egészségügyre terelődött. Nem volt nehéz felfigyelni rá, hogy a gazdagok, például az uralkodók sok pénzt megadtak volna a hosszú élet titkáért, de hamar rájöttek arra, az igazi bevétel a szegényektől jöhet, hiszen sokkal-sokkal többen voltak, és sok kisember aprópénze együtt már óriási vagyont jelentett volna.

A gondot az okozta, hogy a szegény emberek rövid ideig éltek, betegesek voltak, eszükbe se jutott volna gyógyszerekre rendesen költeni. Ezért a gyógyszermaffia kiagyalói ördögi tervet eszeltek ki. Hosszú távon gondolkodtak, tudták, nekik ebből még kevés bevételük lesz, talán még gyerekeiknek is, de pár generáció múlva iszonyúan meggazdagodnak.

Először ráadásul inkább kiadásaik voltak. Orvosok, kutatók munkáját finanszírozták, és több évtizednyi kitartó munka után jutottak el csak addig, hogy valós eredményeket érjenek el. Meglepődnénk, ha kiderülne, ugyanazon családok pénze állt annak idején a világ több pontján dolgozó zseniális tudósok mögött! 

Volt honnan fejlődni, hiszen a 19. században Magyarországon például csak minden második megszületett gyermek élte meg legalább a tizedik életévét, az emberek jóval korábban haltak meg, mint manapság. Ám fokozatosan sikerült egyre jobban csökkenteni a csecsemőhalandóságot, a fejlődő egészségügynek köszönhetően egyre növekedett a várható élettartam is.

Amikor pedig az emberek sokan voltak és sokáig éltek, rákaptak a gyógyszerekre- már szinte semmit sem kellett csinálnia az iparosoknak, csak begyűjteni a nagy pénzt. Mindenki megszokta, hogy kisebb-nagyobb egészségügyi gondjaikat megoldják az orvosok, no meg a gyógyszerek. Ömlik a pénz a patikákba, és gazdagodnak a nemzetközi multik ennek köszönhetően. Nagyon úgy fest, hogy amíg az egészségügy segíteni tud abban, hogy az emberek hosszabb ideig éljenek, biztos bevételekre számíthatnak a gyógyszermaffia irányítói. Ráadásul a kapzsiságuk kielégíthetetlen, tovább öntik a kutatásba a pénzt, hogy az emberek akár 90-100 évig éljenek, és még többet kaszálhassanak.

Az okos emberek persze átlátják ezt. Aki racionálisan dönt, az csak annyi gyógyszert vesz be, amennyire szüksége van, és nem költ feleslegesen olyasmire, amit csak a hírekből ismer. Orvoshoz is csak akkor fordul, ha valóban indoka van rá. Így ravasz módon saját javunkra fordíthatjuk a gyógyszeripar ördögi összeesküvésének eredményeit, és csak annyi pénzt juttatunk nekik, amennyi elengedhetetlen.

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

0 Tovább

A világvége után

Sokan teljesen indokolatlanul rettegnek a világvégétől, egyszerűen azért, mert nem értik, mi történik ilyenkor.

Már a világvége szótól magától is sokan összerezzennek. Sok helyen, sokan elemezgetik, mikor milyen jóslatok születtek a világvége kapcsán, okoskodnak arról, melyik homályos szöveg milyen dátumra utal. Aztán persze jön a magyarázkodás, amikor az előre megjelölt napon nem történik semmi. Pár őrült pedig egyenesen öngyilkosságot követ el, mert annyira be vannak ijedve a világ végétől.

Az persze eleve agyrém, hogy valaki azért vet véget az életének, mert jön a világvége- pont elegendő lennie bevárni a nagy napot, ha a hite szerint akkor úgyis meg kell halnia. A botcsinálta jósok meg keresnek meg új dátumokat, ha nem jön be amit korábban állítottak.

Ám van egy lehetőség, amire ők nem gondolnak: a világvége nem feltétlenül az, amit várnak. Az eleve tévúton jár, aki valami történelmi esemény kapcsán vizionál világvégét, hiszen az univerzumot irányító természeti erők számára jelentéktelen az, hogy háborúznak-e egy porszemnyi bolygón vagy sem. 

És eleve, mit is jelent az a szó maga, hogy világvége? Elpusztul minden, kész, ennyi? Ha netán így lenne, akkor attól felesleges lenne félni, mert a végtelen ürességről nyilván nem tud senki, így nyilván nem is éreznénk semmit. Eltűnnénk egy végtelen univerzum vákuumában, és kész. Csak persze ennek így nem lenne semmi értelme.

Mert igenis van értelme a világegyetem törvényeinek. Az ún. világvégének is van célja: olyan vég, ami egyben a kezdet is. Valójában a világvége egy olyan időpillanatot jelent, amikor minden megújul! Egy pillanatra elmúlunk, és aztán feltámadunk. A sejtek, az atomok mind kicserélődnek, s mi ebből nem érzünk semmit. Számunkra mindig az aktuális, pillanatnyi helyzet a valóságos, tehát szinte csak átszalad rajtunk a világvége- vagy mi robogunk át rajta? Felfogás kérdése. Nem potyognak az égből tűzgömbök, se pusztító árhullám nem söpri el városainkat, mégis ezerszer nagyobb változáson esünk át.

A lényeg az, hogy nincs jelentősége annak, melyik napon van a világvége, milyen gyakran fordul elő és így tovább. Meglehet, a maja naptárnak tényleg igaza volt, és 2012-ben is világvége volt- számít? Ugyan, dehogy. Mi továbbra is itt vagyunk, létezünk, élünk. Ugyanazok vagyunk- mégis alapvetően mások. Atomi szinten kellene vizsgálni ezt a jelenséget, ha bizonyítékot keresnénk rá, de minden nap elemezni kellene testünk atomjait, ha érzékelni akarnánk a változást.

Talán abból lehetne megtapasztalni utólag a világvégét, amikor a látszólagos változatlanság ellenére mégis megindul valami új folyamat, villámgyorsan hódító útra indul egy meghatározó új irányvonal. Nem mondok példákat, de mindenki tud olyan történelmi eseményeket mondani, ahol valami egészen újféle dolog kezdődött az emberiség történelmében. (Sajnos nem csak jó, rossz is lehet ez.) Meglehet, ezek voltak az átlagos felfogás szerint a "világvégék", pedig a világkezdet lehetne a helyes kifejezés.

Azt kéne célként kitűzni, hogy az ilyen felforgató változások mindig jó irányba vigyék az emberiséget, mert akkor mindig bizakodva várhatnánk a mindent megújító világvégét.

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

0 Tovább

Akik szétválasztották a kontinenseket

Nem biztos, hogy a kőzetlemezek vándorlása alakította ki a világunk ma ismert képét.

Hozzászoktunk ahhoz, hogy nagy kontinensekre tagozódik a szárazföld bolygónkon. Az egyik elmélet szerint eredetileg egy nagy őskontinens volt, ám a Föld mélyén dolgozó iszonyú erők szétszakították azt, és a kontinensek szép lassan vándorlásnak indultak.

Mára minden kontinensnek saját arca van, sajátos élővilága, és persze azt is tudjuk, más kontinenseken kicsit máshogy néznek ki az emberek. Nem véletlenül hívjuk például Afrikát "fekete kontinensnek", könnyű megismerni az Ázsiából származóakat is és így tovább. 

Manapság persze már van keveredés, hatalmas népcsoportok vándorolnak, de pár évszázada ez még nem volt jellemző. Tulajdonképpen érdekes is, hogy ilyen tisztán elvált, melyik népcsoport hol élt. Persze bizonyára vannak evolúciós magyarázatok, de azért mégiscsak furcsa, hogy Afrikában az Egyenlítő közelében egészen sötét bőrű emberek élnek, Amerikában vagy Ázsiában nem.

Létezik egy másik, sokkal inkább formabontó elmélet is, amit persze a hivatalos tudomány képviselői elvetnek. Mi van akkor, ha annak idején a különböző nemzetségbe tartozó emberek maguk vélték úgy, jobban jár mindenki, ha fizikailag is szétválasztják az otthonukként szolgáló kontinenseket, így mindenki megmaradhat sajátjai között? Talán a különböző bőrszínű emberek közötti csetepaték miatt egyeztek meg így. 

Ezt támaszthatja alá, hogy máig is léteznek szinte külön világot, külön kis kultúrát képviselő szigetvilágok (például Japán) vagy félszigetek ahol nem sikerült hibátlanul a kontinens leválasztás (Skandinávia, Alaszka). Afrika meg olyan, mintha össze lenne ragasztva egy déli csücsök a fekete bőrű emberekkel, és egy északi rész az ottani sajátos megjelenésű lakosokkal. Mindenesetre meglehetősen jól sikerült az elválasztás, ezért könnyű megkülönböztetni egy amerikai őslakost és egy kínait.

Csak egy dologgal nem számoltak az egykori bolygóformálók: olyan óriási erőket szabadítottak el, amiket nem tudtak uralni. Bármilyen, ma valószínűleg elképzelhetetlen technológiát vetettek be, globális kataklizmával járt a kontinensek vándorlása. Eltűntek az egykor fejlett kultúrák, tömeges fajkihalások következtek be és így tovább. Gyakorlatilag a földi élet fejlődése indulhatott a nulláról, a maroknyi megmaradt ember újból kezdhette kialakítani a civilizációt- ám külön-külön minden kontinensen. Ez a folyamat az, amit mi történelemként ismerünk.

És most pedig megint együtt kellene élnünk, nekünk, embereknek. Szomorú arra gondolni, hogy ez régen már nem ment, csak drasztikus megoldást találtak rá, ami majdnem az egész bolygót elpusztította. Most tehát mégiscsak okosabbnak kellene lenni- van rá esély vajon?

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

0 Tovább

Álcázott igazság

blogavatar

Nyomokban tényeket tartalmaz...

Hirdetés

További információk

Sokan hazudnak az interneten. Ezen az oldalon is ez történik, csak mi be is valljuk. felsotudat@freemail.hu

Hirdetés

Blog ajánló

anyuapumateodori

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Hirdetés