Sokan teljesen indokolatlanul rettegnek a világvégétől, egyszerűen azért, mert nem értik, mi történik ilyenkor.

Már a világvége szótól magától is sokan összerezzennek. Sok helyen, sokan elemezgetik, mikor milyen jóslatok születtek a világvége kapcsán, okoskodnak arról, melyik homályos szöveg milyen dátumra utal. Aztán persze jön a magyarázkodás, amikor az előre megjelölt napon nem történik semmi. Pár őrült pedig egyenesen öngyilkosságot követ el, mert annyira be vannak ijedve a világ végétől.

Az persze eleve agyrém, hogy valaki azért vet véget az életének, mert jön a világvége- pont elegendő lennie bevárni a nagy napot, ha a hite szerint akkor úgyis meg kell halnia. A botcsinálta jósok meg keresnek meg új dátumokat, ha nem jön be amit korábban állítottak.

Ám van egy lehetőség, amire ők nem gondolnak: a világvége nem feltétlenül az, amit várnak. Az eleve tévúton jár, aki valami történelmi esemény kapcsán vizionál világvégét, hiszen az univerzumot irányító természeti erők számára jelentéktelen az, hogy háborúznak-e egy porszemnyi bolygón vagy sem. 

És eleve, mit is jelent az a szó maga, hogy világvége? Elpusztul minden, kész, ennyi? Ha netán így lenne, akkor attól felesleges lenne félni, mert a végtelen ürességről nyilván nem tud senki, így nyilván nem is éreznénk semmit. Eltűnnénk egy végtelen univerzum vákuumában, és kész. Csak persze ennek így nem lenne semmi értelme.

Mert igenis van értelme a világegyetem törvényeinek. Az ún. világvégének is van célja: olyan vég, ami egyben a kezdet is. Valójában a világvége egy olyan időpillanatot jelent, amikor minden megújul! Egy pillanatra elmúlunk, és aztán feltámadunk. A sejtek, az atomok mind kicserélődnek, s mi ebből nem érzünk semmit. Számunkra mindig az aktuális, pillanatnyi helyzet a valóságos, tehát szinte csak átszalad rajtunk a világvége- vagy mi robogunk át rajta? Felfogás kérdése. Nem potyognak az égből tűzgömbök, se pusztító árhullám nem söpri el városainkat, mégis ezerszer nagyobb változáson esünk át.

A lényeg az, hogy nincs jelentősége annak, melyik napon van a világvége, milyen gyakran fordul elő és így tovább. Meglehet, a maja naptárnak tényleg igaza volt, és 2012-ben is világvége volt- számít? Ugyan, dehogy. Mi továbbra is itt vagyunk, létezünk, élünk. Ugyanazok vagyunk- mégis alapvetően mások. Atomi szinten kellene vizsgálni ezt a jelenséget, ha bizonyítékot keresnénk rá, de minden nap elemezni kellene testünk atomjait, ha érzékelni akarnánk a változást.

Talán abból lehetne megtapasztalni utólag a világvégét, amikor a látszólagos változatlanság ellenére mégis megindul valami új folyamat, villámgyorsan hódító útra indul egy meghatározó új irányvonal. Nem mondok példákat, de mindenki tud olyan történelmi eseményeket mondani, ahol valami egészen újféle dolog kezdődött az emberiség történelmében. (Sajnos nem csak jó, rossz is lehet ez.) Meglehet, ezek voltak az átlagos felfogás szerint a "világvégék", pedig a világkezdet lehetne a helyes kifejezés.

Azt kéne célként kitűzni, hogy az ilyen felforgató változások mindig jó irányba vigyék az emberiséget, mert akkor mindig bizakodva várhatnánk a mindent megújító világvégét.

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!