Paramilitáris stíluskommandók kezdik átvenni a hatalmat egy amerikai városban.

A cipődivat évszázadok óta foglalkoztatja még azokat is, akik egyébként nem különösebben adnak a megjelenésre. Vagy azért, mert nehezen találnak számukra tetsző, nem hivalkodó darabot, vagy azért, mert nagyon zavarja őket a mások által visel ízléstelen lábbeli.

Furcsa, hogy pont a cipőre figyelünk fel, hiszen az a lábon van, kevéssé van szem előtt- gondolhatnánk. Ám valamiért nagyon is feltűnő dolog ez, hiszen az emberek igen gyakran mérjük végig tetőtől talpig, és máris feltűnik egy csúnya cipő. Vagy ott van a nagyvárosi élet velejárója, a tömegközlekedés, amikor az emberek inkább lefele vagy maguk elé bámulnak, és gyorsabban feltűnik a cipő, mint bármi más.

Egy szó mint száz, a cipőkről mindenkinek van véleménye. A történelem folyamán rengeteg egészen komikus lábbeli született, például extrém hosszú orral, vagy magas platform talppal, amiket látva ma nagyon jól szórakozunk, de egy időben roppant divatosnak számítottak. Némelyikük nem biztonságos, és akadnak roppant egészségtelen darabok is.

Sokan nyilvánítanak véleményt az újságokban, blogokban a cipődivatról. Mind ismerjük a minden nyár elején megjelenő szanda-zokni témát boncolgató cikkeket, gyakorlatilag ezeket évről évre szinte ugyanúgy veszik elő a magazinok. Ám nem kevés ember szerint az okoskodás nem elég, határozottabban kell fellépni az ízléstelen lábbelik ellen.

A legtovább Omaha államban mentek, ahol az egyik városban spontán szerveződés indult. Helyi bloggerek fogtak össze, egyfajta stíluskommandót alapították és rendre utasítják azokat, akiknek a cipői megbotránkoztatják a közízlést. Kisebb csoportokban járkálva járőrözve kezdték a munkát, és eleinte csak jelezték, ha egy cipőt nem találtak megfelelőnek.

Később úgy vélték, megjelenésüket egységesítve kell demonstrálni, hogy alulról szerveződő egyesületük mennyire komoly. Ez hónapokra vetette vissza a kommandó munkáját, mert vérre menő viták voltak a szervezeten belül az egyenruháról- azon belül is elsősorban a cipőkről. Mi legyen a fontosabb, a kényelem, a stílus vagy a kortalanság? Legyen-e különböző női és férfi cipő az egyenruhához? Ha igen, ehhez módosítsák-e a ruhát magát? 

Fontos kérdések voltak ezek, de a munkát siker koronázta. Legalábbis abból a szempontból, hogy elvált, kinek mi a fontos a cipőkommandók munkájában. Jelenleg több szervezet is járőrözik, más és más formaruhában, és némileg más célokkal is. Míg a keményebb fellépést szorgalmazók levetetik a csúnyának ítélt cipőket, más szervezetekre az a jellemző, hogy rögtönzött tájékoztató előadásokat tartanak. Segítségül hívják a technikát is, tableten mutatják be a megfelelő cipőviseletet. És persze vannak, akik inkább konzervatív darabok viselését várják el, míg mások ízléses, de stílusos cipőket javasolnak. Előfordult, hogy ugyanazon a napon két kommandó két egészen eltérő lábbelit vetetett ugyanazzal a szerencsétlen szabályszegővel.

A város vezetése először megpróbált fellépni az önbíráskodókkal szemben, ám később a jogvédőket meglepve elkezdtek egyeztetni velük. Ám nem minden szervezetet kezeltek egyenlően, és csak egy oknyomozó újságíró áldozatos munkája révén derült ki, milyen mocskos összefonódások voltak a háttérben. A város polgármester asszonya az elegáns körömcipők szerelmeseként titokban maga is ilyen titkos szervezet tagja volt, ezért szimpatizált velük. Lelepleződött egy tanácsos is, aki offshore cége révén több helyi cipőboltot is birtokolt!

A városban ez a helyzet komoly bizonytalanságot okozott. Ám végül szavazásra vitték a dolgot, és a lakosság a cipőrendőrség mellett döntött. Voltak, akik szerint pusztán azért, mert a divat iránt annyira mégsem érdeklődő emberek el se mentek voksolni, és csak a divatnáciknak köszönhetően született meg a felhatalmazás a cipők hivatalos ellenőrzésére. Izgalmas lesz látni, hosszú távon befolyásolják-e a városi cipőtrendeket az új fejlemények.

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!