Izgalmas titkokat rejt a kínai agyaghadsereg történelme.

1974-ben fedezték fel az első kínai császár különleges katonáit, amik már kétezer éve nyugodtak a föld alatt. Kútásás közben bukkantak rá az életnagyságú embereket formázó figurákra, amik a régészek szerint Csing Si Huan-ti császár nyughelyét óvták. A becslések szerint 8000 gyalogosból áll a sereg, de szép számmal vannak terrakottából formázott lovasok, szekerek is. Ők azért meg tudták volna védeni a császárt életében, halálában is- már ha nem csak szobrok lennének.

Józanul gondolkodva természetesen nem kétséges, hogy az emberben felmerül, tényleg csak gigantikus szoborparkról van szó? Időszámításunk előtt készült ez a mára örök mozdulatanságba merevedett sereg, és az akkori emberek képesek voltak ilyen nagy számban előállítani az élethű katonákat. 

Vannak teóriák rá, milyen ügyesen, kezdetleges sorozatgyártásban készítették a katonákat. Külön készültek a testrészek, külön műhelyekben gyártották a lábakat, a kezeket, és aztán meg is jelölték a darabokat, hogy vissza lehessen követni, ki volt a készítő. Végül máshol történt a tökéletesen illeszkedő részek összeállítása. Voltak arcsablonok, amiket külön művészek tettek egyedivé. Ezzel a kort messze meghaladó módszerrel tudták az élethű szobrok sokaságát legyártani- épp csak az hiányzik, hogy egy ISO 9001 tanúsítvány is előkerüljön valamelyik egykori műhely sarkából!

Az az igazság, ha ma valaki robotsereget akarna előállítani, nagyjából ugyanígy dolgozna. És azok alkatrészeinek jelentős része szintúgy nem fém lenne, hanem valami kompozit. Érdekesség, hogy a kínai agyagkatonák lelőhelyén is találtak higanyt- véletlen lenne? Az egykori írások egyenesen higanyfolyókról írnak! Hogy hatékonyabbak legyenek a katonák, a fegyvereik nem agyagból voltak, hanem nagyon is hatékony fémből. Nem furcsa, hogy ezeknél ennyire törekedtek a hitelességre?

Rakjuk össze tehát a képet. Van egy ókori kínai császár, akinek hatalmában áll futószalagon(!) egész mesterséges hadsereget gyártani. Tudjuk, a keleti bölcsek egészen különleges dolgokra voltak képesek. Meglehet, az volt a szándék, hogy a császárhoz mindörökké lojális sereget alkossanak, és valami úton-módon életre keltsék az agyaghadsereget.

Mielőtt ezen bárki mosolyogna, idézzük fel a Gólem történetét, aki szintén egy életre keltett agyaglény, aki híven szolgálja mesterét. Egyáltalán nincs kizárva, hogy hasonló módszerrel mozgósították volna a császár seregét is. Az uralkodóról ugyanis tudjuk, élete végén az élet elixírjének titkát kutatta. Meglehet, egészen messzire jutott, és rendelkezésére állt volna az örök élet titka, no meg egy halhatatlan hadsereg is, ha tervei valóra válnak. Talán azért olyan életteli az agyagkatonák arca, mert a császár sikeresen életre keltette őket, s aztán ebben az állatpotban újra hibernálta a sereget.

De a császár bizonyára megőrizte magának a titkait. Nem írta le végső akaratát, talán ideje sem volt rá- meglehetősen váratlanul hunyt el. A birodalmát irányító hatalmasságok eltették láb alól jogos utódját is. Nem lévén birtokában a különleges tudásnak, nem tudák életre kelteni többé a sereget- de ezt talán nem is bánták, mert a császár hűséges katonái velük számoltak volna le először. A fegyvereket azért gondosan kivették a kezükből... Így mára már csak ártalmatlan szobroknak tűnnek, amikkel turisták fotózkodnak, nem ismervén a sereg igazi történetét.

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!