Ha tudni szeretted volna, miért jár pirosban a Mikulás meg a kommunisták, itt a válasz.

Nagyon érdekes tény, hogy a ma embere rendkívül keveset tud a korábbi generációk valódi, mindennapi életéről. Az előző egy-két generációba tartozó szülők és nagyszülők révén még átszűrődnek bizonyos információk, de ha megkérdeznénk akárkit, tudja-e mik voltak a kedvenc ételei dédszüleiknek, milyen ruhákban jártak, mit dolgoztak, többnyire tanácstalanság lenne a válasz.

Ez a háromgenerációs felejtési mechanizmus régóta ismert jelenség a posztpszichológia tudományában. Ráadásul az is természetes, hogy számunkra elsősorban az a fontos ahogy mi élünk, s mivel ez a valóságunk, ezt vetítjük vissza a múltra. Ha kapizsgálja is a mai fiatal, hogy régen nem volt okostelefon, azt talán el tudja képzelni, hogy telefon azért már létezett régebben is. Ám azt el se hinné, hogy a régi jó vezetékes telefon mondjuk száz éve az emberek 99 százaléka számára elérhetetlen volt.

Ami ma természetes, régen nem volt az, ilyen egyszerűen működik a világ. És ettől még működik: ugyan mit számít az, hogy régen mi volt vagy mi nem volt, hát nem az a fontos, most milyen dolgok vesznek körül?

Igen is meg nem is. Természetesen a mindennapokban nem különösebben számít, hogy régen gyalog jártak, ma meg autóval. De ha meg akarjuk érteni a világot, látni kell, hogyan befolyásolták a háttérben dolgozó titokzatos erők a felfogásunkat, akkor bizony ki kell deríteni, hol avatkoztak bele az egykori emberek életébe.

És akkor gyorsan kiderül: semmi sem véletlen! Miért is van az, hogy a vörös szín olyan karakteres dolgokhoz kötődik, mint a Mikulás, a Coca-Cola vagy a kommunisták? Nos, a válasz azért, mert bizonyos erők nagyon is tudatosan választották ezeknek ezt a színt. Valami újat és nagyon lenyűgözőt akartak, ami megragadja a tekintetet- és a vörös szín ilyen volt.

Azért volt új, mert a középkorban a vörös illetve piros színt nem ismerték, ilyen szín nem is létezett! Akkortájt csak fehéret, szürkét, kéket, zöldet és sárgát ismertek, ezekkel dolgoztak. Így aztán amikor 1837-ben egy Omaha államban dolgozó nyomdász feltalálta a vörös színt, egy titokzatos csoport vásárolta meg tőle a szabadalmi jogokat- s hogy, hogy nem, a feltalálónak örökre nyoma veszett. Bizonyára lelépett a vagyonra rúgó pénzzel- reméljük, nem azok tették félre, akik attól tartottak, más színeket is felfedez.

Az angol "red" szín is a nyelvújítás során született, minden más nyelvben is ekkor jelent meg a vörös szó. A magyar persze kivétel lehet, mert az ősi tudás birtokában régi eleink is ismerhették ezt a színárnyalatot, de hogy elszakítsanak minket a hagyományainktól, gyökereinktől, azok a bizonyos titokzatos erők ránk erőltették a piros szót. Nem először történt ilyen a magyar történelemben, amikor eltagadták az ősi tudásunket.

Ezek a háttérben munkálkodó erők aztán tettek róla, hogy a megfelelő pillanatban előálljanak a pirosra mázolt dolgokkal, a kommunista zászlókkal, vagy a mikulássipkákkal. Az újdonság erejével manipulálták az embereket, és terelték vagy a forradalmárok, vagy a fogyasztói kultúra felé. Ma pedig már ki emlékszik arra, hogy régen nem is lehetett piros kabátja a Mikulásnak?...

Persze ezek után felmerül a kérdés: kommunista-e a Mikulás, vagy kommunista jelkép? Szerencsére nem! A manipulátorok ugyanis egy dolgot nem tudnak befolyásolni. Egyszerűen, bármennyire igyekeznek kereskedelmi terméket csinálni a Mikulásból (s vele a Karácsonyból), van ami nagyobb és több náluk. Nyugodtan fel lehet venni a piros sapkát, s együtt ünnepelni a gyerekekkel, mert azzal vághatunk vissza a legkeményebben a háttérhatalmaknak, ha saját céljaink érdekében használjuk fel, amit ők kitalálnak- s amíg ez így működik, addig az ünnep lehet igazi ünnep, akár pirosban is! 

S hogy ez mennyire így működik, arra tökéletes példa, hogy a ránk erőltetett kommunizmust is leráztuk magunkról, és ki törődik már Leninék vörös lobogójával, ami a történelem szemétdombjára került?...

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!