Újabb bizonyíték arra, hogy a magyar a kiválasztott nép.

Miközben a hit igazi belső, szent magánügy, a vallást sokan, sokszor az egyszerű emberek befolyásolására használták fel. Kiforgatták az ősi, szent szövegek szavait, és mondani sem kell, csak egy apró módosítás a fordításban, és máris megváltozik az értelmezés.

Ezért számít igazi áttörésnek, ha a valóban legkorábbi, leghitelesebb forrásokat tudják kutatni a szakemberek. Nagy szerencsénk, hogy a legújabb kutatásokat egy elfogulatlan intézmény végezte Omaha államban, a Biblical Grammar History Institute. Így aztán nem érheti az a vád őket, hogy magyar befolyás alatt álltak.

Az eredmények ugyanis –számunkra, akik nyitott szemmel látjuk a világot átszövő háttérösszefüggéseket, nem meglepő módon- egyenes vonalat húznak a Biblia és a Magyarság között. Nem csak átvitt értelemben: a legkorábbi, Krisztus előtt ezer éve nyomtatott Ószövetségben még grafikai elemeket is fel lehetett fedezni az oldalak közt lapozva, amik nagyjából térképet mutattak az ígéret földjéhez: igen, a Kárpát-medencébe!

Természetesen mint minden igazán komoly szent szöveg, ez is ősmagyar rovásírással íródott. Az Omaha állambeli szakemberek számára ez volt az első kihívás: szerencsére volt köztük olyan, aki számára ismert volt ez a nyelv és írásmód. Le lehetett hát fordítani a szövegeket.

Ahogy a kutatócsoportot vezető Betty A. Razzle-Whip kriptobiblicikus mesélte, rá kellett jönniük, hogy a későbbi korok idegenkedése a JHWE, azaz Teremtő szótól a magyar nyelvűség miatt volt. Nem az volt a gond, hogy nem szabadott kimondani, hanem az, hogy nem tudták: mert az LY mint J betű csakis a mi ősi nyelvünkben létezik, senki más nem használja. És igen, ezért az eredeti forma is ez: Lyehova!

Természetesen nem is kell hozzá ezek után nagy szaktekintélynek lenni, hogy máris továbbhúzzuk azt a bizonyos vonalat a magyar nemzet felé. A Biblia folytatása, amit Újszövetségként adtak ki az első században, szintén magyarul íródott, de ezt a Vatikánban eltagadták. Ám lebuktak ők is, mivel tévesen Jézust emlegettek az igazi név, a Lyézus helyett. 

Bizony, vannak még további tények és bizonyítékok is. Ezek közül csak egyet említve: sokan és sokat vitáztak azon, miért tartják olyan furcsán a kezüket a tanítványok Leonardo híres Utolsó vacsora festményén. Nos, azért, mert a így tudta a Mester a köpenyek esését, formáját a magyar vármegyék alakjához hasonlatossá tenni: a kékes színűek a keleti megyéket jelölik, mint Doboka, Ugocsa, Bihar vagy Hajdú, Csanád, míg a sárgás-pirosas színűek a nyugatiakat, mint Vas, Győr, Somogy, Kiskun (a Leonardo korabeli neveket és megyehatárokat kell ez alatt érteni természetesen).

És persze Lyézus öltözete két színű: egy kékes, egy rózsaszín, mert hiszen ő a Föld szívcsakrájára utal, a Pilisben. Medálján egyértelműen felismerhető a Dobogókő sziluettje is. Akadnak olyanok is, hogy a Sixtusi kápolna mennyezetén levő festményre sem az unalmas színű kendőt szánta az Úr alá Michelangelo, csak "valakik" átfestették az eredeti piros-fehér-zöld trikolórt, a magyarok több ezer éves zászlaját...

Tudjuk, óriási erők, háttérhatalmak munkálnak mindezen tények eltitkolásán. Bár az omahaiak külön hungarobiblista kutatócsoportot szerettek volna felállítani, minden téren ellehetetlenítették a munkájukat, pályázatukat komolytalannak ítélték olyan emberek, akik szerint tanulmányozásra érdemesebb a most divatos mesterkélt tudományok sokasága. Ne lepődjünk meg, ha számukra fontosabb lesz az emberek és gyíkemberek "elméleti szintű" együttélésére való felkészítés...

Azért nekünk sem kell tétlenkedni, mert mi, magyarok az égiektől kapott hatalmunknak köszönhetően éppen olyan erősek vagyunk, ha tisztában vagyunk a lehetőségeinkkel. És persze mindenfelé hirdethetjük az igazságot, hogy legyenek vele tisztában ellenségeink: mi, Lyézus földjén Lyézus földijei is vagyunk egyben!

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!