Forradalom a coachképzésben, lépések a coaching alapú társadalom irányába, új coaching trendek. Nyakunkon a boldog, megcoachingolt jövő?

Nyugodtan állíthatjuk, manapság már az is találkozott a coach szóval, aki fél évszázada magányos remeteként tengeti mindennapjait a kiskunsági szavannán. Hát még mi, többiek, akik nap mint nap álmodozunk arról, hogy coach-olnak, vagy netán, ki nem mondott vágyainkban arról ábrándozunk, hogy magunk is coach-ok legyünk.

És őszintén, ki állhat utunkba? Meg kell találni a piaci rést, és nyilvánvaló módon lesz érdeklődő a minőségi coach szolgáltatásokra. Ma már nem stylist van, hanem divat coach, például. Hamarosan a fodrászokból is frizura coach-ok lehetnek. De ez még csak a kezdet. Íme egy lehetőség, ötletadónak: bénanév coach azoknak, akiket Hümér, Valdemár, Kristályka vagy Büvellő néven anyakönyveztek. Hány évnyi szenvedést enyhíthet a coach, aki nekik segít!

Nem megy a bevásárlás a piacon, mert mindig elbizonytalanodsz, ha alkudni kell? Hívd bizalommal a bazár coach-ot! Netán a pult másik oldalán állsz, de nem érzed teljesnek az életed? Segít a kofa coach! Mindig vesztesz a Monopoly játékban? Ezért találták ki a társas coachingot! A póker szerelmesei sem maradnak támasz nélkül, hiszen a blöff coach mindig tud jó tanácsot adni. (Megjegyzendő, a blöff terén nem csak az erre szakosodott coach-ok profik, tehát van kiből választani.)

Természetesen nem meglepő módon maguk a coach-ok is szorulhatnak segítségre. Hiszen munkájuk annyira fontos, annyira nehéz, hogy jelentkezhetnek a kiégés, elfáradás jelei. Ezért keresett szakemberek a coach coach-ok, akik más coach-okat segítenek a jobb teljesítmény elérésében. Ám ez egy nagyon nehéz szakterülete a coachingnak, és ezért érdemes a legfelkészültebb coach coaching coach-októl tanulni!

Bizony, az élethosszig tanulás a coaching velejárója, gondolhatnánk. Vagy mégsem? Omaha állam jelenleg a coaching igazi Mekkája, s itt dolgozó coaching kutatók (vagyis népszerű nevükön tudomány coach-ok) jöttek rá az inverz coaching-idő paradoxonra. Mint kiderült, a legrövidebb coach éppen annyit ér, mint a több éves, sőt, néha jobb is. Megjelentek hát a szupergyors tanácsadások, és a coaching képzés is lépett: régen hosszasan kellett koptatni az iskolapadot, de ma már léteznek pár hétvégés coach tanfolyamok is. Még vizsgálják, hogy tényleg minél rövidebb, annál hatékonyabb-e a képzés- nagyon izgalmas lehetőség az 1 másodperces coachtanfolyamok területe!

Ez a különleges újítás vélhetően először a már említett Omaha államban nyer majd teret. Ott már olyan fejlettségi szintre jutottak, hogy hamarosan át fognak állni a coaching alapú társadalomra. Nyilván vannak területek, ahol ez könnyebben ment. A tanárokból tudás coach, a hivatali ügyintézőkből bürokrácia coach lett, a jegybank elnöke mostantól a fő deviza coach, az orvosok egy része pedig egészség coach, a többiek pedig fájdalomelviselési coach-ok lesznek. Némi kavarodást okozott, hogy a sportcsapatok edzői, akik eddig is coach-ok voltak, hogyan legyenek nevezve, de végül sport coach-ok veszik át a helyüket, amitől az eredményesség javulását várják.

Szintén kihívás volt, hogy nevezzék bizonyos régies szakmák képviselőit. A kőművesből például a javaslat szerint brick coach-ok, az inkább nagy építkezésen dolgozók pedig concrete coach-ok lettek. De a jövőben valószínűleg egy kategóriába kerülnek az építészekkel, ingatlanügynökökkel és a hitelközvetítőkkel, az otthonteremtési coach összefoglaló név alatt. 

Ráadásul a jövő azzal kecsegtet, hogy fizikai munkásokra nem is lesz szükség, mert ahelyett hogy új épületek építésére pazarolnák az időt, a jelenlegi lakhatási helyzet elfogadására koncentrálnak majd az otthonteremtési coach-ok. Így nem kell erőforrást fordítani a fárasztóbb munkákra, az emberek boldogabbak lesznek a jelenlegi helyzetükkel, és az egykori ingatlanosoknak ugyanúgy meglesz a bevétele. Ez megkönnyíti a jövendőbeli otthonvédelmi coach-ok, az egykori rendőrök és tűzoltók munkáját. Előbbiek majd üléseken győzik meg a bűnözőket a lumpen életmód feladásáról, utóbbiak pedig vigaszt nyújtanak azoknak, akiknek leégett a házuk.

Hihetetlen, de még az is lehet coaching, ha két ember találkozik a parkban, és beszélget egy jót! Ha mind a két fél coach, akkor a kölcsönös coaching után mind a ketten számlázhatnak, s így mind a ketten bevételhez jutnak- pusztán úgy, hogy kimennek a szabadba. Ez mindenki számára megteremti majd az anyagi biztonságot!

Tudom, itt, ma, Magyarországon még nehéz elhinni, hogy van, ahol már ilyen tempóban épül a boldog jövő. De a hazai coach-ok már most is köztünk járnak, rendelkezésre állnak jelentős számban, és segítenek átvészelni azt a kis időt, amíg nálunk is megvalósul a coaching alapú társadalom!

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

Újabb bizonyíték arra, hogy a magyar a kiválasztott nép.

Miközben a hit igazi belső, szent magánügy, a vallást sokan, sokszor az egyszerű emberek befolyásolására használták fel. Kiforgatták az ősi, szent szövegek szavait, és mondani sem kell, csak egy apró módosítás a fordításban, és máris megváltozik az értelmezés.

Ezért számít igazi áttörésnek, ha a valóban legkorábbi, leghitelesebb forrásokat tudják kutatni a szakemberek. Nagy szerencsénk, hogy a legújabb kutatásokat egy elfogulatlan intézmény végezte Omaha államban, a Biblical Grammar History Institute. Így aztán nem érheti az a vád őket, hogy magyar befolyás alatt álltak.

Az eredmények ugyanis –számunkra, akik nyitott szemmel látjuk a világot átszövő háttérösszefüggéseket, nem meglepő módon- egyenes vonalat húznak a Biblia és a Magyarság között. Nem csak átvitt értelemben: a legkorábbi, Krisztus előtt ezer éve nyomtatott Ószövetségben még grafikai elemeket is fel lehetett fedezni az oldalak közt lapozva, amik nagyjából térképet mutattak az ígéret földjéhez: igen, a Kárpát-medencébe!

Természetesen mint minden igazán komoly szent szöveg, ez is ősmagyar rovásírással íródott. Az Omaha állambeli szakemberek számára ez volt az első kihívás: szerencsére volt köztük olyan, aki számára ismert volt ez a nyelv és írásmód. Le lehetett hát fordítani a szövegeket.

Ahogy a kutatócsoportot vezető Betty A. Razzle-Whip kriptobiblicikus mesélte, rá kellett jönniük, hogy a későbbi korok idegenkedése a JHWE, azaz Teremtő szótól a magyar nyelvűség miatt volt. Nem az volt a gond, hogy nem szabadott kimondani, hanem az, hogy nem tudták: mert az LY mint J betű csakis a mi ősi nyelvünkben létezik, senki más nem használja. És igen, ezért az eredeti forma is ez: Lyehova!

Természetesen nem is kell hozzá ezek után nagy szaktekintélynek lenni, hogy máris továbbhúzzuk azt a bizonyos vonalat a magyar nemzet felé. A Biblia folytatása, amit Újszövetségként adtak ki az első században, szintén magyarul íródott, de ezt a Vatikánban eltagadták. Ám lebuktak ők is, mivel tévesen Jézust emlegettek az igazi név, a Lyézus helyett. 

Bizony, vannak még további tények és bizonyítékok is. Ezek közül csak egyet említve: sokan és sokat vitáztak azon, miért tartják olyan furcsán a kezüket a tanítványok Leonardo híres Utolsó vacsora festményén. Nos, azért, mert a így tudta a Mester a köpenyek esését, formáját a magyar vármegyék alakjához hasonlatossá tenni: a kékes színűek a keleti megyéket jelölik, mint Doboka, Ugocsa, Bihar vagy Hajdú, Csanád, míg a sárgás-pirosas színűek a nyugatiakat, mint Vas, Győr, Somogy, Kiskun (a Leonardo korabeli neveket és megyehatárokat kell ez alatt érteni természetesen).

És persze Lyézus öltözete két színű: egy kékes, egy rózsaszín, mert hiszen ő a Föld szívcsakrájára utal, a Pilisben. Medálján egyértelműen felismerhető a Dobogókő sziluettje is. Akadnak olyanok is, hogy a Sixtusi kápolna mennyezetén levő festményre sem az unalmas színű kendőt szánta az Úr alá Michelangelo, csak "valakik" átfestették az eredeti piros-fehér-zöld trikolórt, a magyarok több ezer éves zászlaját...

Tudjuk, óriási erők, háttérhatalmak munkálnak mindezen tények eltitkolásán. Bár az omahaiak külön hungarobiblista kutatócsoportot szerettek volna felállítani, minden téren ellehetetlenítették a munkájukat, pályázatukat komolytalannak ítélték olyan emberek, akik szerint tanulmányozásra érdemesebb a most divatos mesterkélt tudományok sokasága. Ne lepődjünk meg, ha számukra fontosabb lesz az emberek és gyíkemberek "elméleti szintű" együttélésére való felkészítés...

Azért nekünk sem kell tétlenkedni, mert mi, magyarok az égiektől kapott hatalmunknak köszönhetően éppen olyan erősek vagyunk, ha tisztában vagyunk a lehetőségeinkkel. És persze mindenfelé hirdethetjük az igazságot, hogy legyenek vele tisztában ellenségeink: mi, Lyézus földjén Lyézus földijei is vagyunk egyben!

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

Az ufóknak szóló titkos üzenetek hordozói a lakótelepek.

Különös rejtélyről libbent fel a lepel a közelmúltban: a kommunizmus vörös leple mögött zajló kapcsolatfelvétel a földönkívüliekkel egészen elképesztő módon zajlott.

Míg sokan azt hiszik, az idegen lényekkel a különféle rádiós üzenetekkel próbáltak kommunikálni, voltak más eszközök is az emberek kezében. Elég csak a Nazca-sivatag nehezen értelmezhető ábráira gondolni, amiről ma már a felvilágosult emberek pontosan tudják, hogy kiknek szóltak.

A diktátorokról mindig is tudni lehetett, hogy vonzódtak a különös, természetfeletti, meg nem magyarázható dolgokhoz. Hitler okkult mániája jól dokumentált, míg a szovjet vezetés nem véletlenül erőltette az űrprogramot: számukra a fő cél a kommunista eszmék terjesztése volt a cél a távoli galaxisokban.

Gyaníthatóan a kommunista érdekszférába tartozó Bolíviába is azért jutottak el a szovjet tudósok, hogy ilyen információkat keressenek, s így leltek rá a Nazca-vonalakra. Ők nem voltak szkeptikusok, egyből felmérték, hogy ezek kizárólag az intergalaktikus kommunikációs kontextusban értelmezhetők.

Így aztán úgy döntöttek, ha ez a módszer működött Dél-Amerikában, menni fog máshol is. De a betonba húzott vonalak, óriási ábrák elmagyarázása szocialista keretek között aligha ment volna. Ekkor jött a zseniális ötlet: az új lakótelepek formája legyen a kód hordozója! S mivel a technológiát a szovjetek átadták a "baráti országoknak", egész Kelet-Európában elterjedtek az üzenethordozó paneldzsungelek.

Ha megnézzük Lipcse, Pozsony, Kijev vagy Budapest lakótelepeit, különösen a műholdképeken feltűnő, milyen változatos formát mutatnak. Miközben ezeknek semmi értelme: minden panel egyen elemekből épült, minden lakás szinte ugyanolyan volt, minek kellett hát kanyargós háztömböket felhúzni? S ne higgyük, hogy az véletlen, hogy néhány magasabb illetve alacsonyabb panel épület is került a tízemeletesek közé...

Az egész olyan mint egy Braille-írás. Az ufók megalitikus optoleolvasói a mi naprendszerünk széléről is képesek voltak értelmezni ezeket az üzeneteket, amelyekből volt bőven. S biztosak lehetünk benne, hogy értették is azokat.

A kérdés pedig az: akkor miért nem jöttek el közösen építeni a szocializmust? Hát a válasz nyilván az, hogy gyorsan rájöttek arra, nem csak panelrengetekből lehet sokmindent kiolvasni, hanem a mindenfele elszórt Lenin-szobrokból is, és ezek üzenete már korántsem volt olyan meggyőző.

Talán át kellene alakítani a lakótelepeket, hogy azt üzenjék, a kommunisták már megbuktak, jöhetnek a földönkívüliek. Csak épp a kódrendszer nyilván még ma is a KGB által féltve őrzött titok, ha pedig rosszul építjük át a paneleket, még a végén hadüzenet lesz belőlük. Ki tudja, talán még mindig az a legjobb, nekünk is, az ufóknak is, ha nem nyúlunk a panelekhez...

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

Ha tudni szeretted volna, miért jár pirosban a Mikulás meg a kommunisták, itt a válasz.

Nagyon érdekes tény, hogy a ma embere rendkívül keveset tud a korábbi generációk valódi, mindennapi életéről. Az előző egy-két generációba tartozó szülők és nagyszülők révén még átszűrődnek bizonyos információk, de ha megkérdeznénk akárkit, tudja-e mik voltak a kedvenc ételei dédszüleiknek, milyen ruhákban jártak, mit dolgoztak, többnyire tanácstalanság lenne a válasz.

Ez a háromgenerációs felejtési mechanizmus régóta ismert jelenség a posztpszichológia tudományában. Ráadásul az is természetes, hogy számunkra elsősorban az a fontos ahogy mi élünk, s mivel ez a valóságunk, ezt vetítjük vissza a múltra. Ha kapizsgálja is a mai fiatal, hogy régen nem volt okostelefon, azt talán el tudja képzelni, hogy telefon azért már létezett régebben is. Ám azt el se hinné, hogy a régi jó vezetékes telefon mondjuk száz éve az emberek 99 százaléka számára elérhetetlen volt.

Ami ma természetes, régen nem volt az, ilyen egyszerűen működik a világ. És ettől még működik: ugyan mit számít az, hogy régen mi volt vagy mi nem volt, hát nem az a fontos, most milyen dolgok vesznek körül?

Igen is meg nem is. Természetesen a mindennapokban nem különösebben számít, hogy régen gyalog jártak, ma meg autóval. De ha meg akarjuk érteni a világot, látni kell, hogyan befolyásolták a háttérben dolgozó titokzatos erők a felfogásunkat, akkor bizony ki kell deríteni, hol avatkoztak bele az egykori emberek életébe.

És akkor gyorsan kiderül: semmi sem véletlen! Miért is van az, hogy a vörös szín olyan karakteres dolgokhoz kötődik, mint a Mikulás, a Coca-Cola vagy a kommunisták? Nos, a válasz azért, mert bizonyos erők nagyon is tudatosan választották ezeknek ezt a színt. Valami újat és nagyon lenyűgözőt akartak, ami megragadja a tekintetet- és a vörös szín ilyen volt.

Azért volt új, mert a középkorban a vörös illetve piros színt nem ismerték, ilyen szín nem is létezett! Akkortájt csak fehéret, szürkét, kéket, zöldet és sárgát ismertek, ezekkel dolgoztak. Így aztán amikor 1837-ben egy Omaha államban dolgozó nyomdász feltalálta a vörös színt, egy titokzatos csoport vásárolta meg tőle a szabadalmi jogokat- s hogy, hogy nem, a feltalálónak örökre nyoma veszett. Bizonyára lelépett a vagyonra rúgó pénzzel- reméljük, nem azok tették félre, akik attól tartottak, más színeket is felfedez.

Az angol "red" szín is a nyelvújítás során született, minden más nyelvben is ekkor jelent meg a vörös szó. A magyar persze kivétel lehet, mert az ősi tudás birtokában régi eleink is ismerhették ezt a színárnyalatot, de hogy elszakítsanak minket a hagyományainktól, gyökereinktől, azok a bizonyos titokzatos erők ránk erőltették a piros szót. Nem először történt ilyen a magyar történelemben, amikor eltagadták az ősi tudásunket.

Ezek a háttérben munkálkodó erők aztán tettek róla, hogy a megfelelő pillanatban előálljanak a pirosra mázolt dolgokkal, a kommunista zászlókkal, vagy a mikulássipkákkal. Az újdonság erejével manipulálták az embereket, és terelték vagy a forradalmárok, vagy a fogyasztói kultúra felé. Ma pedig már ki emlékszik arra, hogy régen nem is lehetett piros kabátja a Mikulásnak?...

Persze ezek után felmerül a kérdés: kommunista-e a Mikulás, vagy kommunista jelkép? Szerencsére nem! A manipulátorok ugyanis egy dolgot nem tudnak befolyásolni. Egyszerűen, bármennyire igyekeznek kereskedelmi terméket csinálni a Mikulásból (s vele a Karácsonyból), van ami nagyobb és több náluk. Nyugodtan fel lehet venni a piros sapkát, s együtt ünnepelni a gyerekekkel, mert azzal vághatunk vissza a legkeményebben a háttérhatalmaknak, ha saját céljaink érdekében használjuk fel, amit ők kitalálnak- s amíg ez így működik, addig az ünnep lehet igazi ünnep, akár pirosban is! 

S hogy ez mennyire így működik, arra tökéletes példa, hogy a ránk erőltetett kommunizmust is leráztuk magunkról, és ki törődik már Leninék vörös lobogójával, ami a történelem szemétdombjára került?...

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

Turáni átok: a kátyúkat kirágó pannon baktériumtörzs.

Jön a tél, jönnek az utakon a rengeteg autóst felbosszantó kátyúk. Hamarosan a fél ország ezekről fog beszélni, és nem sokkal később pedig az egész.

Amikor a magyarok többsége soha nem hagyhatta el az országot (vagy a szegénység, vagy a bezárkózás miatt), nem is tűnt fel, hogy máshol, akár a szomszédos országokban is jobbak az utak. Ám mostanra azért nagy a botrány, mert a még keményebb telekkel szembenéző Ausztriában például messze nincs annyi kátyú. Mit csinálnak ők jobban?

Oszlassunk szét egy régi tévhitet: a magyar szakemberek jók, sőt, nagyon jók. A magasan képzett, munkájukat a legnagyobb odafigyeléssel, tisztességgel végző útépítőktől kezdve a gondos terveket készítő mérnökökön át a mindig a leggazdaságosabb és legjobb megoldást választó gazdaságirányítókig mindenki profi. Rajtuk semmi nem múlhat, ez teljesen nyilvánvaló. A felhasznált anyagokból sem lophatnak el semmit (ugyan kinek kéne otthonról pár mázsa bitumen vagy útalap?), hiszen a magyar útépítéseken nagy a fegyelem.

Tulajdonképpen meg egyenesen jobbnak is kellene lennie az utaknak, ha a magyarok legendás tisztességére és munkaszeretetére gondolunk. A kátyúk viszont mégis ezrével szaporodnak, sőt, bizonyos körök egyenesen viccet csinálnak belőlük- néhányan meg azt hiszik, egyenesen el vagyunk átkozva.

Nos, a valóság az, hogy tulajdonképpen ez így is van. Általában az a közvélekedés, hogy bölcs eleink nem véletlenül jöttek Sumériából pont a Kárpát-medencébe: sok ezer éves tapasztalattal a hátuk mögött tudták, ezen a vidéken nincsenek vulkánok, szökőárok, nem jellemző a földrengés, a hurrikán. Tulajdonképpen a világ legjobb helye- mint azt mi, magyarok, jól tudjuk.

Akkoriban viszont még nem bitument használtak az útépítők. Igaz, már a híresen jó utakat építő rómaiak is felfigyeltek rá, hogy Pannóniában valahogy nehéz volt a dolguk. Hiába volt hatalmas település Aquincum, a mai Óbudán kizárólag újabb építésű utak vannak, egyetlen egy sincs napi használatban a római utak közül. És ennek jó oka van!

A világmindenség egységének alapelveit először feltáró parauniverzalista tudósok régóta gyanítják, hogy bizonyos kiegyenlítődési mechanizumusok léteznek bolygónkon: ahol nincs földrengés és hurrikán, ott valami más, helyi jellegű probléma jelentkezik előbb vagy utóbb. És a mi turáni átkunk az a csak nálunk megtalálható baktériumtörzs, ami a bitument rágja, s kátyúkat okoz.

A tudósok Viaoccidere Attilium névre keresztelték a baktériumot (az Attilium nyilván érthető, a magyar vonatkozás illetve a pusztítás miatt), ami ellen nem nagyon van természetes védekezés. Emiatt aztán nagyon úgy fest, amíg világ a világ, együtt kell élnünk itt, a magyar őshazában az úthibákkal.

Felmerülhet a kérdés: ha már tudni lehet, hogy egy baktérium a bűnös, miért nem hozzák ezt nyilvánosságra. Nos, a válasz nagyon egyszerű: azért, mert ezt a magyarok többsége úgyse hinné el, azt gondolnák, csakis a csapnivaló munkát végző útépítők találtak ki egy olcsó kifogást. Mert sajnos ez a hitetlenség, a kételkedés és a bűnbakkeresés is ugyanúgy turáni átok...

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!