Paramilitáris stíluskommandók kezdik átvenni a hatalmat egy amerikai városban.

A cipődivat évszázadok óta foglalkoztatja még azokat is, akik egyébként nem különösebben adnak a megjelenésre. Vagy azért, mert nehezen találnak számukra tetsző, nem hivalkodó darabot, vagy azért, mert nagyon zavarja őket a mások által visel ízléstelen lábbeli.

Furcsa, hogy pont a cipőre figyelünk fel, hiszen az a lábon van, kevéssé van szem előtt- gondolhatnánk. Ám valamiért nagyon is feltűnő dolog ez, hiszen az emberek igen gyakran mérjük végig tetőtől talpig, és máris feltűnik egy csúnya cipő. Vagy ott van a nagyvárosi élet velejárója, a tömegközlekedés, amikor az emberek inkább lefele vagy maguk elé bámulnak, és gyorsabban feltűnik a cipő, mint bármi más.

Egy szó mint száz, a cipőkről mindenkinek van véleménye. A történelem folyamán rengeteg egészen komikus lábbeli született, például extrém hosszú orral, vagy magas platform talppal, amiket látva ma nagyon jól szórakozunk, de egy időben roppant divatosnak számítottak. Némelyikük nem biztonságos, és akadnak roppant egészségtelen darabok is.

Sokan nyilvánítanak véleményt az újságokban, blogokban a cipődivatról. Mind ismerjük a minden nyár elején megjelenő szanda-zokni témát boncolgató cikkeket, gyakorlatilag ezeket évről évre szinte ugyanúgy veszik elő a magazinok. Ám nem kevés ember szerint az okoskodás nem elég, határozottabban kell fellépni az ízléstelen lábbelik ellen.

A legtovább Omaha államban mentek, ahol az egyik városban spontán szerveződés indult. Helyi bloggerek fogtak össze, egyfajta stíluskommandót alapították és rendre utasítják azokat, akiknek a cipői megbotránkoztatják a közízlést. Kisebb csoportokban járkálva járőrözve kezdték a munkát, és eleinte csak jelezték, ha egy cipőt nem találtak megfelelőnek.

Később úgy vélték, megjelenésüket egységesítve kell demonstrálni, hogy alulról szerveződő egyesületük mennyire komoly. Ez hónapokra vetette vissza a kommandó munkáját, mert vérre menő viták voltak a szervezeten belül az egyenruháról- azon belül is elsősorban a cipőkről. Mi legyen a fontosabb, a kényelem, a stílus vagy a kortalanság? Legyen-e különböző női és férfi cipő az egyenruhához? Ha igen, ehhez módosítsák-e a ruhát magát? 

Fontos kérdések voltak ezek, de a munkát siker koronázta. Legalábbis abból a szempontból, hogy elvált, kinek mi a fontos a cipőkommandók munkájában. Jelenleg több szervezet is járőrözik, más és más formaruhában, és némileg más célokkal is. Míg a keményebb fellépést szorgalmazók levetetik a csúnyának ítélt cipőket, más szervezetekre az a jellemző, hogy rögtönzött tájékoztató előadásokat tartanak. Segítségül hívják a technikát is, tableten mutatják be a megfelelő cipőviseletet. És persze vannak, akik inkább konzervatív darabok viselését várják el, míg mások ízléses, de stílusos cipőket javasolnak. Előfordult, hogy ugyanazon a napon két kommandó két egészen eltérő lábbelit vetetett ugyanazzal a szerencsétlen szabályszegővel.

A város vezetése először megpróbált fellépni az önbíráskodókkal szemben, ám később a jogvédőket meglepve elkezdtek egyeztetni velük. Ám nem minden szervezetet kezeltek egyenlően, és csak egy oknyomozó újságíró áldozatos munkája révén derült ki, milyen mocskos összefonódások voltak a háttérben. A város polgármester asszonya az elegáns körömcipők szerelmeseként titokban maga is ilyen titkos szervezet tagja volt, ezért szimpatizált velük. Lelepleződött egy tanácsos is, aki offshore cége révén több helyi cipőboltot is birtokolt!

A városban ez a helyzet komoly bizonytalanságot okozott. Ám végül szavazásra vitték a dolgot, és a lakosság a cipőrendőrség mellett döntött. Voltak, akik szerint pusztán azért, mert a divat iránt annyira mégsem érdeklődő emberek el se mentek voksolni, és csak a divatnáciknak köszönhetően született meg a felhatalmazás a cipők hivatalos ellenőrzésére. Izgalmas lesz látni, hosszú távon befolyásolják-e a városi cipőtrendeket az új fejlemények.

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

Még ma is alig tudunk valamit az emberek közé beépült gyíkszerű humanoidokról.

A gyíkemberekről időről időre felröppennek pletykák. Voltak, akik látni vélték őket dzsungelek mélyén, de tudjuk, ezek a híresztelések meglehetősen megbízhatatlanok. Egyrészt bárkit megcsalhat a szeme ilyen körülmények között, másrészt vannak, akik egyszerűen csak feltűnési viszketegségből hadoválnak össze-vissza.

Most tekintsünk el attól a ténytől, hogy nem szép dolog füllenteni- a komoly kutatómunkát is nehezíti, ha ellenőrizhetetlen, alaptalan sztorik keringenek. Létezhet-e egy olyan fejlődési vonal az evolúcióban, ami szuperintelligens, gondolkodó és alkotó hüllőket eredményez?

A kriptozoológusok mindenesetre megosztottak a kérdésben, léteztek-e emberi formájú hüllők a földi élet történetében, mert ilyen maradványok még nem kerültek elő eddig. Hiába tűnik elgondolkodtatónak pár ősi ábrázolás, lehetnek azok a festmények a kitaláció művei is.

Ám ne feledjük, létezik még egy reális lehetőség. Nem feltétlenül kell, hogy a gyíkemberek földi lények legyenek! Az űrből is érkezhetnek hozzánk. Sokan pont ezt a verziót valószínűsítik, ugyanis az észlelések egy rész pont nem a világtól elzárt erdők mélyén, hanem nagyon is a reflektorfényben történik.

Magas rangú politikai vezetők tűnnek fel gyanús alakok társaságában- ne persze az, hogy nem bizalomgerjesztő fickók kerülnek elő ebben a körben, sajnos önmagában nem meglepő. De egy részük ráadásul nem is tűnik emberinek, sőt, nagyon is idegenszerű a megjelenésük. Egy kis sminkkel, maszkkal lehet ugyan változtatni a gyíkszerű megjelenésen, na de arra fel kell figyelni, amikor egy ilyen kísérő hangos sziszegő 'sz' betűvel mondja azt a szót, hogy "pénssssz..."

Mert bizony sokak szerint vagyonokról, pénzről szól ez az egész történet, a gyíkemberek a mi javainkat akarják elorozni, és talán az egész emberiséget rabigába akarják száműzni, hogy nekik dolgozzunk.

Ám ennek a teóriának több dolog is ellent mond. Egyrészt ha nagyon fejlett technológiájú űrlényekről van szó, már rég leigázhattak volna minket. Másrészt mit érnének a mi rabszolgamunkákkal, ha nekik a technológiának köszönhetően mindenük megvan? A Föld bolygó állapota az emberi pusztításnak köszönhetően sajnos messze nem olyan jó manapság, hogy annyira vonzó lenne élettérként.

Feltételezhető, hogy a gyíkemberek egészen más okból épültek be az emberek közé. Nem érdekli őket sem a hatalom, sem a pénz, sem maga a Föld. A hüllőkről köztudott, hogy nem túl jó a humoruk: senki nem látott még hahotázó varánuszt vagy kaméleont. Rettentően szívós és ellenálló lények, de túlságosan praktikusak és hidegvérűek. Az univerzum felfedezésére indul fejlett gyíkemberek itt a Földön azon döbbentek meg, hogy minden más civilizációval szemben itt óriási hagyományai vannak a szórakoztatásnak! Eleinte nem értették a film- és sportmániát, aztán elkezdtek beleszeretni ebbe a számukra eleinte idegen világba.

A gyíkemberek tehát azért épültek be a világ vezetői közé, hogy folyamatosan erősítsék a sport és Hollywood helyzetét. Nem véletlenül, hogy az amerikai elnök körül bukkannak fel! Ő az, aki szívesen mutatkozik sztárszínészekkel, ő fogadja az elnöki hivatalban az amerikaifoci-bajnokság győzteseit és így tovább. A gyíkemberek célja az, hogy más, fontos területek helyett erre koncentráljanak, a szórakoztatóipar pörögjön. Befolyásukat kiterjesztették a televíziókra is- kár, hogy furcsa ízlésük van. Nyilvánvalóan az ő kedvükért folyik a csapból Kim Kardashian is, hiszen egy normális emberk aligha követi egy ilyen celeb életét. Több, mint valószínű hogy Will Ferrell vagy Adam Sandler karrierje is csak a gyíkembereknek köszönhető. Nem nehéz kitalálni azt is, melyik sportokat szeretik igazán, mert azokat látni lépten-nyomon a tengerentúlon. A döntési pozícióban levők gyíkember tanácsadóinak köszönhető, hogy ezekbe ömlenek a dollármilliók...

A kulturális terrorral szemben nehéz felvenni a harcot. Mindig lesznek beépített gyíkemberek a médiában, akik segítenek a felszínen tartani azokat az érdektelen embereket, akikre csak az űrlények kíváncsiak, és az is nekik köszönhető, milyen sportot ad a tévé. Meglehet, ők állnak a hátterében azoknak a botrányoknak is, amikkel megbuktatják a FIFA vezetését- a gyíkemberek nem elégedettek a színvonalat, elérik hát a változást machniációikkal. Persze lehet, addig jó, amíg csak azt várják tőlünk, hogy így szórakoztassuk őket. Végülis nem nagy ár, cserébe azért, hogy addig is megvédik bolygónkat a külső fenyegetésektől. Olyan lett számukra a Föld, mint egy galaktikus Las Vegas, és ahogy az amerikai kormány rettentően vigyáz a kaszinóvárosra, úgy vigyáznak ránk az űrhüllők is.

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

Az élelmiszeripari összeesküvésekről leránthatjuk a leplet néhány egyszerű trükk révén.

Születnek időnként viccek azzal kapcsolatban, mi minden kerül a feldolgozott élelmiszerekbe. Lássuk be, teljesen mindegy mit állít a felirat, bizony nehéz lenne kiszúrni, hogy virsliben vagy kolbászban kizárólag sertés- vagy baromfihús van-e. Szeretnénk hinni, hogy nem csapnak be minket, de sajnos annyi élelmiszeripari termékkel buktak már meg, igazán neves gyártók is, hogy az ember óhatatlanul gyanakszik.

Az sem túl szép, ha a hús helyett mindenféle nyesedékből állítják elő mondjuk a szalámit. Az is ijesztő, ha például hús helyett ipari szójával nyomják tele a terméket. De akkor mi van, ha ráadásul házikedvencek húsa kerül bele?

Ezzel kapcsolatban mindig is voltak híresztelések, teóriák, és szeretnénk hinni, ezek csak rosszindulatú pletykák. Úgy hírlik, nem minden állat húsa használható fel egy kombinátban, a kutyák szerencséjére belőlük például aligha lehet jó terméket előállítani. Zsírtartalom, markáns íz- állítólag ez van a háttérben.

A cicák sajnos viszont nagyobb veszélyben vannak. Az ő húsuk felhasználásának nincs akadálya a szóbeszédek szerint, de remélhetően a kóbor macskák nem a szalámikban kötnek ki. Erre vonatkozóan nehéz bizonyítékot felmutatni genetikai vizsgálatok nélkül, ám lássuk be, a nehéz helyzetben levő emberek számára elég az, ha valami olcsó és emberi fogyasztásra valamilyen szinten alkalmas, inkább nem töprengenek azon, hogy is készül a termék. És arra sincs garancia, hogy prémium kategóriában minden a legnagyobb rendben van.

A macskákért aggódó szakemberek ezért újfajta teszteket próbáltak kifejleszteni, amiket otthon is elvégezhetnek a felelős fogyasztók. Meglepetésre nem kell vegyi elemzés annak eldöntéséhez, hogy van-e mondjuk a szalámiban kimutatható mennyiségű macskahús!

Érdekes, hogy a macskák meglehetősen opportunista állatok, nem jó tesztalanyok, viszont a kutyák nagyon is reagálnak arra, ha a szalámi nyomokban macskahúst tartalmaz. Először a szag miatt nagyon izgalomba jönnek, idegessé válnak, de aztán ha megkínáljuk őket ilyennel, akkor jellemzően lehasalnak és szomorúan vonyítanak, nem esznek belőle.

A másik vizsgálati módszer azon alapul, hogy a dorombolás nem az állat tudatos reakciója, hanem a macskasejtek biológiáján alapul. A végigsimított szalámi vagy kolbász esetén a cicahúst tartalmazó termékek érezhető egyfajta nagyon enyhe bizsergés. Meglepő, de kiderült, nem mindegy, milyen cicák húsát tartalmazza a szalámi: a cirmos házikedvenceknél a legerősebb a reakció, a vörös és a teknőcszínű macskáknál kevésbé érezhető.

Persze nagyon kifinomult érzékszervek szükségesek ahhoz, hogy valaki ezt megérezze. Egyébként bizonyára elenyésző a macskahús jelenléte a mai élelmiszeriparban, de annyi híresztelés van, hogy mindenki szeretne biztonságban lenni. Mi az igazi garancia? Az, ha megbízható terméket vásárol valaki, vagy inkább a színhúst választja a feldolgozott termékekkel szemben- a vegetáriánusoknak pedig végképp nincs aggódnivalója amiatt, hogy cicák húsából falatoznak.

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

Valakik nagyon szeretnék eltitkolni, hol éltek az ősi görög istenek.

A régi mítoszokból tudjuk, Zeusz és a többi isten az Olümposz hegységben laktak. Igazán látványos ez a hely, a legmagasabb csúcs 2919 méterre nyúlik, nem csoda hát, hogy az ókori emberek legendákat szőttek köré, mondhatnánk.

Ám mint oly sok más régi mítosznak, valami alapja csak lehetett ezeknek a történeteknek. Túlságosan is emberinek tűnik az emberfeletti erővel bíró istenek civakodása, messze állnak attól az éteri képtől, ahogy manapság például az istenfigurákat elképzeljük. Viszálykodó, szerelmeskedő, az emberek harcaiba beavatkozó istenek voltak ők, élükön Zeusszal. Milyen különös, hogy felesége is volt- ugyan ki az, aki összead két istent?... Ráadásul nem is egyszer nősült a mítoszok szerint.

Létezik, hogy a görög emberek a saját szórakozásukra találtak ki egy ilyen szappanoperába illő sztorit? Az emberek nem a Barátok köztöt nézték, hanem hallgatták a mesét az istenek legújabb balhéiról, ügyeiről? Netán nagyon is valóságos motívumok adták az ihletet?

Vannak kutatók, akik szerint ez utóbbi a helyzet. Egyszerűen a mai ember fölényeskedése vezetett minket tévútra, akik úgy véljük, okosabbak, bölcsebbek vagyunk a buta ókoriaknál, akiknek szüksége volt valamiféle istenekre kapaszkodóként. Pedig sokkal egyszerűbb is lehet a válasz: valóban voltak korszakok, egyfajta párhuzamos társadalomként léteztek emberek és isteni hatalommal felruházott, de valójában emberek alkotta kisebb elit csoportok.

Még mielőtt bárki felszisszenne, ne feledjük, hányszor fordult elő, hogy bennszülöttek istenként tekintettek a köreikben megjelent fehér emberekre! Ugyan miért ne létezhetett volna egy magasan fejlett civilizáció, ami az ókori emberek számára elképzelhetetlenül erős, korszerű fegyverekkel is bírt, ám valójában ugyanolyan jellemhibáik voltak? 

Teljesen nyilvánvaló, hogy kényelmesen költözhettek a legmagasabb hegyek tetejére is, hiszen voltak repülőgépeik, így felülről szemlélték az egyszerű embereket. Néha megjelentek köztük, majd gyorsan el is tűntek az égbe- megszülettek hát a mítoszok. Villámokat dobáló isten? Elektromos fegyver! A tengerek istene? Fejlett időjárásbefolyásoló szerkezetek. Minden legendának könnyű megtalálni a mai analógiáját.

Ám aztán a görög istenek világa mindörökre elveszett. Ennek okait csak gyaníthatjuk. Talán sok más, fejlett civilizációhoz hasonlóan önmaguk okozták saját pusztulásukat. Vagy egyszerűen megrekedt, zsákutcába jutott a saját kultúrájuk, s szétszéledtek az emberiség között. Bármi is volt az ok, akár háború, akár elvándorlás állt a háttérben, az Olümposzról készült kép árulkodó: mintha ledózerolták volna a csúcs egy részét, esetleg döbbenetes energiájú fegyverrel gyakorlatilag leolvasztották azt, eltüntetve az istenek létének minden bizonyítékát.

Meglehet, Zeusz utódai ma is köztünk élnek, sőt, talán évszázadokon át, generációról generációra adták tovább a családon belül az igazi titkokat. Meglehet, a korukat meghaladó zseniális találmányok feltalálói isteni ivadékok, akik csak újra elővették azt, ami egyszer már létezett. Vajon eljutottunk már oda, ahol az egykori istenek tartottak, vagy még mindig van lemaradásunk? 

Jó eséllyel valakik már pontosan tudják, mi az igazság, de gondosan eltüntették még az esetlegesen létező nyomokat is. Így addig, amíg Zeusz utódai fel nem fedik magukat, nem tudhatunk biztosat.

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

Úgy híresztelik, Jar Jar Binks nem is kitalált lény volt, hanem valóban találkoztak ilyen földönkívülivel pár évtizede.

A Csillagok háborúja-sorozat ma már igazi legendának számít. Az első epizódokat még szájtátva nézte mindenki, aztán évekkel később elkészült az előzménytrilógia is. A Baljós árnyak című filmben tűnt fel Jar Jar Binks figurája is, akiről sokan azt gondolták, csak a gyerekek kedvéért találtak ki egy csetlő-botló, ám szerethetőnek gondolt mókás lényt. Ám a sorozat keményvonalas rajongói konkrétan nagyon utálták szegényt, így a folytatásokban egyre kisebb szerep jutott Jar Jarnak.

A dolog azért tűnik különösnek, mert mostanában az a hír kapott lábra, hogy a mindenféle furcsa űrlényt felvonultató sorozatból pont ő volt az, akinek valós előképe volt. Régóta tudjuk, hogy a lezuhant csészealjakból kerültek elő ufonauták, bár ezeket mindmáig igyekeznek tagadni bizonyos szervek nyomására. Valószínűleg a háttérhatalmak terjesztették el a nagyszemű, fehér bőrű lényekről szóló hamis képeket, hogy legyen min csámcsogni a téma iránt érdeklődőknek.

Valójában teljesen máshogy nézhettek ki ezek a távoli bolygókról érkezett lények. Sajnos a balesetekben gyakran felrobbant, kigyulladt az őket hozó űrhajó, és a testük is megsemmisült, ám az ötvenes években Omaha államban lezuhant csészealjban furcsa lényt találtak. Felépítése hasonló volt az emberéhez, ám hosszú nyaka, és kacsaszájú, kiemelkedő gülüszemű feje volt, hátul bőrlebenyekkel.

Igen, Jar Jar pontosan így írható le röviden. Hogy miképp kerültek el képek, leírások a film készítőihez, nehezen lenyomozható. Talán egy óvatlan ember kotyogott el titkos információkat, ami alapján kutakodás indult, és hogy ne kerüljenek nyilvánosságra információk, alkut kötöttek. Hosszú távon akár a titkosszolgálat érdekes is lehetett volna, hogy egy olyan űrlényt mutathatnak be a nagyközönségnek, amihez hasonlót már megismerhettek egy népszerű filmből.

A hiba csak ott volt, hogy az igazi ufó életét vesztette, tehát senki nem kommunikált vele. Minden bizonnyal nem egy börleszkfilmbe illő lényről van szó, ha képes volt irányítani egy ilyen irdatlan űrutazásra is alkalmas járművet. Ám a távlati célok miatt úgy vélhették, a filmben inkább komikus alakként tűnjön fel- ezúttal viszont besült a nagy terv, Jar Jart mindenki utálta.

Innentől kezdve nyilván nem nagyon lehetett komolyan gondolni arra, hogy bemutassák a valódi ufonautáról készült képeket. Nyilván közröhej tárgya lett volna az a szerv, ami bizonygatta volna, hogy Jar Jar valóban létezik, és csak pár éve fúródott a földbe az űrhajója. Így aztán a bizonyítékok maradtak titkosak- talán örökre.

Most csak annak szurkolhatunk, hogy jöjjön el a bolygónkra egy másfajta lény, ami kicsit sem emlékeztet Jar Jar Binksre, és be lehet őt mutatni nekünk. Azért reméljük, nem Jabba vagy a buckalakók tesznek egy kitérőt felénk...

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!