Globális összeesküvéssel hamisítják meg a naptárainkat.

Mind szépen megtanultuk az iskolában, hogy az év 365 napos, méghozzá azért, mert mindez a Föld mozgásához kapcsolódik. Mindent tudni vélünk hónapokról, hetekről és évszakokról, életünk pedig szép, folyamatos mederben zajlik.

De valami mégsem stimmel! Az idősebb generáció emlékezhet a nagy decemberi havazásokra, a fehér karácsonyokra. Ám ilyenre az utóbbi években nem nagyon van példa: rekordmeleg decembereket élünk, az igazi tél pedig január vége felé köszönt be.

A nyári hónapokban örülünk a melegnek, ám ott meg sokan jártak pórul mostanában, hogy a júniusra lefoglalt nyaralások nem teltek túl kellemesen a váratlanul hűvös idő miatt. Szeptemberben viszont őrületes kánikula van mostanság.

Kicsit olyan, mintha évről évre késnének az évszakok. Magyarázzák ezt időnként a globális felmelegedéssel. Az elmélet nagyon izgalmas, az meg pláne, amikor azt képesek állítani, hogy azért vastagodik váratlanul a sarki jégréteg, mert egyre melegebb a Földünk. Hogy is van ez?!?

És mi van, ha egy másik, kézenfekvő magyarázat van az eltolódásra! Egyszerűen az, hogy becsapnak, átvernek minket, és lerövidítik a naptári évet a csillagászati évhez képest. Az év valójában pár nappal hosszabb kellene, hogy legyen, és akkor nem tolódna el a havazás, ismét megélhetnénk a fehér karácsony élményét.

Jogos érv lenne azt mondani, hogy ezt nem lehet megtenni, hiszen például ott van a napéjegyenlőség, azzal csak nem csalnak! Remek észrevétel, csak van itt egy apróság: te mikor mérted le utoljára, pontosan mikor kel fel a nap és mikor megy le? Észrevennéd, ha az egyik nap 2 perccel rövidebb ideig lenne világos, mint előtte vagy utána? 

Természetesen ezt nem lehet a végtelenségig csinálni, de majd egyszer jön "váratlanul" egy naptárreform. Volt már ilyen a világtörténelemben, ugyebár, és ne higgyük, hogy véletlenül. Aligha fognak olyan feljegyzéseket mutatni, hogy a naptárreformra azért volt szükség, mert decemberben volt a nyár! Szóval kissé zavaros ez az egész.

Persze van annak oka, miért trükköznek az évszakok eltolásával. A háttérhatalmakat egyetlen dolog érdekli: a pénz. Mit számít nekik, hogy nem lesz romantikus, fehér karácsonya a gyerekeknek! Az a fontos, hogy a hideg, zord telek során kimutathatóan kisebb a vásárlási kedv. Mi lenne, ha a nagy karácsonyi ajándékozási őrületben az emberek egy része még esetleg otthon maradna a jó meleg lakásban, ahelyett, hogy kilapátolná a hó alól a kocsit? Lehet, hogy csak pár százaléknyi profitkiesésről beszélünk, de globális szinten nem akármekkora pénz az!

Itt mi nyugaton ki vagyunk szolgáltatva azoknak, akik manipulálják még a naptárat is, de érdemes odafigyelni rá, sok természetközeli nép egészen más naptárat követ, máskor ünneplik az új évet is. Nem véletlenül, ebben biztos lehet mindenki...

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

Leszámolások, maffiamódszerek, kegyetlenség- durva út vezet a faiskoláktól a nappalikig, ahol a családok örömére feldíszítve áll a karácsonyfa.

Sok szempontból különlegesnek számítanak az örökzöld fenyők. A legtöbbünk már amiatt is becsben tartja őket, amiért örökzöldként emlegetjük őket. Egyébként is romantikus gondolatokat társítunk a fenyőkhöz, fenyőerdőkhöz.

Ám sokan azt gyanítják, hogy a fenyőknek van egyfajta különleges, emberi ésszel nehezen felfogható növényintelligenciájuk. Kutatásokat folytattak, és próbálták megfigyelni, a fenyők reagálnak-e a szidásra, jobban növekednek-e zene hallatán, és így tovább. A vizsgálatoknak nem volt egyértelmű eredménye- nem azért, mert nem történt változás, hanem azért, mert a gyanú szerint a fenyőegyedeknek sajátos ízlése van. És a metálrajongó fenyők például kedvetlenek lettek amikor diszkózene szólt.

Az igazán érdekes dolog viszont az, hogy a fenyőknek sajátos társadalma is van. Nagyon úgy tűnik, nem lehet csak úgy egymás közelébe telepíteni különféle fenyőket, mert egyfajta rasszizmus jeleit vették észre. A leginkább kirekesztőnek az ezüstfenyők számítanak, de a vörösfenyők sem mondhatóak barátságosnak.

És amikor ezeket a dolgokat először megfigyelték a Közép-Altájban működő Santa Moronio Universitad szakemberei, máris továbbvitték a gondolatmenetet. A megdöbbentő felfedezés az lett, hogy az egyes ültetvényen belül fenyőklikkek alakulnak ki, akik terrorizálják gyengébb társaikat.

A fenyők a faiskolákban ugyanis pontosan tisztában vannak azzal, milyen karrier vár rájuk. A nagyobb, idősebb fenyők elmondják nekik, így tudják, hogy a legnagyobb részükből karácsonyfa lesz egy lakásban. A fenyőkben van egyfajta dacos fatalizmus, így nem tragédiaként élik meg azt, hogy kivágják őket, hanem dicsőségként. Azt is tudják, a legszebb fák kelnek el elsőként, így komoly harcot folytatnak gyökereikkel adott terület legjobb erőforrásaiért. A fenyőbandák együtt szinte megfojtják az elesett társaikat. Gyakori a verbális kötekedés, a folyamatos megalázás, rettegésben tartás.

Szóval a szomorú helyzet az, hogy a nappaliban díszelgő lenyűgöző karácsonyfák gyakran a leginkább törtető fenyők voltak annak idején. Ám azzal meg is fizetik ennek az árát, hogy kivágják őket, míg satnyább társaik tovább élhetnek. Sőt, pont, hogy ezekből a kisebbekből lehetnek azok, amelyeket földdel együtt adnak el, és ha túlélik a karácsonyt, kiültetik őket.

A kertekben élő magányos, sokat megélt egykori karácsonyfák hosszú éveken át elmélkedhetnek arról, milyen úton jutottak el idáig. Egy átlagos fa életében nem gyakori a költözés, ők viszont ezt többször átélhették. Ők elfilozofálhatnak arról, hogy mi ér többet: a minden helyzetben tűrés, alkalmazkodás és túlélés, vagy a "nagy pillanat", a karácsonyfává válás.

A kutatás most még csak a faiskolákban nevelt fenyőkről szól, de talán majd arról is kiderül valami, a természetes erdőkben is vannak fenyőmaffiák, hasonló szembenállások, frontvonalak. Ám az igazi erdőségek összetett fatársadalmának titkait minden bizonnyal még nehezebb lesz megfejteni.

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

Több jel utal arra, hogy nem a Marson laknak értelmes lények naprendszerünkben.

Az emberiség fantáziáját jó ideje megmozgatja már az a kérdés, kizárólag bolygónkon alakult-e ki értelmes élet, vagy máshol is élnek intelligens lények? Persze ehhez el kellett jutni odáig, hogy megértsük, mi is az a Naprendszer, és bolygónk nincs egyedül égitestként.

Ma már tudjuk, hogy számtalan csillagrendszerben számtalan bolygó létezik, de először természetesen a szomszédos égitestekről próbáltunk információt szerezni. Bár fejlettnek gondoljuk magunkat, ehhez képest csak legközelebbi szomszédunkig jutottunk: a Holdra lépett néhány ember, de ott csak port és köveket találtak.

A különféle szondák megvizsgálták már a Vénuszt, a Jupitert és holdjait, sőt, a Plútót is, de a leginkább az érdekelt mindig mindenkit, mi van a Marson. A marslakókról regények és filmek születtek, de a bolygóra küldött önműködő eszközök egyelőre nem találták nyomát az életnek. Pedig az volt a legvalószínűbb helyszín- ha ott sincs intelligens élet, akkor sehol nincs a Naprendszerben?

Valamiért a legnagyobb égitesttel, a Nappal nem számol senki. Igen, ott rettentően nagy a meleg. Úgy véljük, hogy olyan körülmények között nem lehetséges az intelligens élet. Ám hány olyan dolog van, amiről kiderült, hogy nem úgy van, ahogy elképzeltük? A Föld nem lapos, sőt, nem körülöttünk kering a Nap hanem fordítva. Olyan különleges helyeken találtunk élőlényeket a bolygónkon, ahol senki nem számított rá: a tenger legmélyebb pontján, durván sós tavakban, sivatagokban.

Szóval a meleg csak egy tényező, amin az Élet felül tud emelkedni. Természetesen nem úgy kell elképzelni a lehetséges naplakókat, mintha lángoló emberek lennének, hiszen a csillag mérete, tömege miatt ez felettébb valószínűtlen. (Természetesen itt is fennáll a tévedés lehetősége...) Inkább korongszerű lények lehetnek, amelyek jól elvannak az iszonyú hőségben.

Lássuk, mi támasztja alá ezt a teóriát! A vándorló napfoltok, melyekről igazán pontosat nem derített ki a tudomány, akár a naplakók tevékenységével összefüggésben is kialakulhattak. Végülis miért kellene "csak úgy" foltoknak lenni egy izzó felületű csillagon, ha nem ezért? A napkitöréseknek is lehet köze a bolygón lakók ipari tevékenységéhez. Az Omaha államban működő James T. Kirk Starscraper University néhány kutatója ugyanis gyanús mintákat talált a kitörések sorozatában, amelyeket megfelelő sebességgel hanggá alakítva pentaton skálát kaptak! Úgy vélik, ezek az információk egyszer még dekódolhatóak lesznek. A napfoltok eloszlásában is települések nyomait sejtik, csak persze nem földi jellegű utcákat és tereket kell keresni. 

A bizonyítékok másik fele pedig nagyon is földi eredetű. A legendák és mítoszok az istenekről, akik az embernek adták a tüzet- na vajon kik lehettek azok, akik pont a tüzet hozták el nekünk? Pont azt, ami lehetővé tetté civilizációnk fantasztikus fejlődését. Izgalmas elképzelés, ha az a bizonyos őstűz közvetlenül a Napról érkezett hozzánk. Az is lehet, hogy a tudósok által felderített egykori klímaváltozásokért is a naplakók tevékenysége felelős, ők segítettek ezen a módon az emberiség fennmaradásában- vagy magának az életnek a kialakulásában!

Persze könnyen tehették ezt, hiszen biztosan lehettek benne, hogy a nagy meleg miatt az emberek soha nem jutnak el a Napra. Így aztán nem "importálhatjuk" a rossz szokásainkat, a háborúkat oda. És hogy miért segítették az embereket? Hát talán egyszerűen csak új kihívást keresett ez a fejlett kultúra. Kíváncsiak voltak, nem lángoló csillagokon, hanem az ő szemszögükből hideg, halott helynek tűnő bolygókon létezhet-e élet. Szerencsénkre igen! Pedig talán ők is úgy voltak vele, ez elképzelhetetlen...

Hogy milyen lehet az élet egy városban a Napon? Hát erről ma még csak találgatások léteznek, de az biztos, hogy a távfűtésre kevesebbet kell költeni, mint mifelénk. Talán ők hozzánk járnak kémkedni, és kihasználva a hasonlóságot, hokimeccseken épülnek be a korongokba.

És ha tényleg vannak naplakók, attól sem kell tartanunk, hogy csillagunk egyszer kialszik, hiszen majd ők életben tartják. Szóval mindenkinek az a jobb, ha a naprendszerben van másik értelmes lény, és azok a Napon laknak.

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

Sötét titkokat rejt a hírességek csak látszólag csillogó világa.

Egyre többeknek tűnik fel, hogy valami nem stimmel a lépten-nyomon látott celebekkel. Teljesen váratlanul változik meg egyik-másik színész külseje, néha egy elcsípett fotón csontsoványnak és magukhoz képest túl öregnek tűnnek, utána aztán hirtelen tökéletes megjelenéssel sokkolnak. 

Erre elég nehéz jó magyarázatot adni. Normál esetben a hírességek is csak emberek, pont olyanok, mint mi. Fokozatosan kellene öregedniük, és ha alávetik is magukat plasztikai műtéteknek, a szinte széteső arcra ez nem ad magyarázatot, mint ahogy arra se, hogy egyik napról a másikra évtizedeket öregednek vagy fiatalodnak.

Bizonyos feltételezések arra engednek következtetni, hogy a celebek egy része okkult módszereket is bevet azért, hogy örökké fiatalok maradjanak. Olyasmi ez, mint a vámpírok életmódja: megváltozik a személyiségük, kíméletlenek és törtetők lesznek, és mások energiáját elszipkázva próbálják kitolni az öregedés idejét. Amikor nem jutnak hozzá életerőhöz, váratlanul öregedni tudnak, de egy ideig ebből hihetetlen módon talpra tudnak állni.

Energiát több forrásból tudnak meríteni. Azt rebesgetik, a Hollywoodban megforduló fiatal, sikerre vágyó színészjelöltek, tévés karrierről álmodozók túlnyomó része bukottan, kiégve, kiürülve kullog haza- őket használják ki a hírességek, akik sátáni gonoszságú ügynökeik révén csapolják meg energiáikat. Ők észre sem veszik, hogy amikor különös kegyet gyakorolva egy-egy celeb találkozni méltóztatik velük, valójában elszívják életerejüket. Ezért látni sok, valódi korukhoz képest sokkal inkább öregnek látszó, szinte zombivá vált egykori elbukott sztárjelöltet.

A másik energiaforrás az a rajongók tömegének energiája. Ezért van az, hogy a hírességek egy része minden rendezvényen megjelenik, mindenhol megmutatja magát, és kifejezetten vágynak a reflektorfénybe- ennyiben eltérnek a regényekben szereplő kitalált vámpíroktól, mert pont a vakuk villogása vonzza őket. 

A celebvámpírok könnyen le tudnak lelepleződni mostanában, hiszen a fényképen gyakran tűnnek fel kifejezéstelen tekintetű hírességek, akiknek arcán különös foltok láthatóak. Bár próbálják velünk elhitetni, hogy ez csak rossz smink, azért ugyan ne magyarázza már senki, hogy a világhírű, bármilyen szerhez hozzájutó sztároknak nem tudnak kifejleszteni olyan alapozókat, amelyek nem csillognak a vakuk fényében! Azért nem atomtudomány ez.

Ám a hírességek nagy árat fizetnek ezért a meghosszabbított fiatalságért. A lelküket is feláldozzák, és ami még rosszabb, egy ponton túl semmilyen energiacsapolás nem segít. Így teljesen váratlanul válnak a vonzó sztárokból ijesztő arcú lényekké. Ezt is szokták "elrontott" plasztikai műtétekkel magyarázni, ami hasonlóan meseszerű: a mai technika mellett csak rontani képesek a sebészek, szépíteni nem? 

Szóval csak az vágyjon erre a celeblétre, aki tisztában van vele, vagy az energiavámpírok kiégett, félredobott áldozata lesz (ez a sokkal gyakoribb), vagy lélektelen híresség lesz, aki később szörnyű árat fizet.

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

Óriási tévedés keleten keresgélni nemzetünk származási helyét.

A gondolkodó ember, amikor győzködik arról, hogy micsoda élő rokonság van az ázsiai népek és a magyarok között, egyszerűen csak arra az arcra gondol, amit nap mint nap lát a tükörben. Könnyedén összetéveszthető lenne egy mongollal, egy kínaival, egy japánnal- vagy mégse? 

Szóval valami nem stimmel ezzel a rettentően szoros rokonsággal. A külsőnk alapvetően eltér, és annak is gratulálok, aki egy szót is megért a kínai vagy japán nyelvű beszédből- az írásjelekről már szót se ejtsünk. Ha volna is valami kapcsolat, meglehetősen távolinak tűnik a számomra.

A magyarok vándorlásáról vannak történelmi adatok. Ám ne felejtsük el azt a tényt, hogy a honfoglalás után is bőszen kalandoztak eleink, csak éppen nyugatra. A jelek szerint a régi magyarok a fél világot bejárták, de egyáltalán nem biztos, hogy pont azon okból, amit most sejtünk.

Mint arról feljegyzések vannak, a 900-as években Nyugat-Európát dúlták fel a magyarok, sőt, adót is szedtek helyi uralkodóktól. Az egész arra hasonlít, amikor nagyvárosokban "védelmi pénzt" követelnek egy adott területet uraló bandák a boltosoktól. Ám ezt csak azok tehetik meg, akik kvázi otthon vannak!

MI van, ha az a helyzet, hogy a magyarok eredendően nyugatiak, és onnan kalandoztak el keletre, az Urálig, majd visszatértek, és elkezdtek adót követelni azoktól a népektől, akik egykori otthonukban megtelepedtek? Egyszerűen csak jöttek és évről évre követelték a jussukat- ám túl kevesen voltak ahhoz, hogy hosszú távon képesek legyenek egész Európát ellenőrizni.

Nézzünk pár elgondolkodtató lehetőséget. A történetírás feljegyezte az ún. Sankt Gallen-i kalandot. A ma Svájcban található város alapítása régi időkre nyúlik vissza- ám nem kizárható annak a lehetősége, hogy valójában egy régi magyar településnév, Galánegyháza módosított verziójáról van szó. Akadnak még arra gyanús településnevek: a Zug egyértelmű, de Winterthur lehetett Téltúr, Zürich Zörej, Genf pedig Gánfa.

Talán merésznek tűnik ez a feltételezés, de lássuk be, nem egyszer derült ki, hogy a hivatalos történelemírás egészen ellentétes koncepciót állított, mint a valóság. Amíg nincs pontos bizonyíték az ellenkezőjére, addig nem állíthatjuk, nem Európa szívében volt a magyar őshaza. Ki tudja, nem titkolnak-e előlünk olyan dokumentumokat, amik ezt a teóriát támasztanák alá...

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!