Ha valaki azt hiszi, kis szerencsével a szörny nyomára akadhat a skóciai tó mélyén, ki kell ábrándítsam: nincs ott semmiféle rémséges óriáslény.

A különféle mitikus, emberi szem által szinte soha nem látott szörnyek közös jellemzője az, hogy egészen régóta születnek róla beszámolók. A Loch Ness felszíne alatt rejtőző szörny, azaz Nessie érdekessége az, hogy ugyan volt egy-két korábbi említés a mély, hideg és sötét skóciai tavakban élő rémekről, de az ő legendája valójában a múlt század harmincas éveitől datálható!

A korábbi beszámolók, ha voltak is, szinte senkit nem érdekeltek.1933-ban röppent fel aztán a hír arról, hogy a tóban szörnyet láttak. A londoni George Spicer hatalmas, dinoszauruszokra emlékeztető állatot látott, aminek hosszú nyaka messze a tó felé emelkedett. 1934-ben pedig elkészült a szörny leghíresebb fotója, amit Robert Wilson készített.

1938-ban állítólag filmfelvétel is készült, de a többi hasonló filmhez hasonlóan a minőség csapnivaló. A szórványos észlelések után egy aránylag hitelesebbnek tűnő beszámolót tettek közzé C. B. Farreltől 1943-ból, aki állítása szerint szintén találkozott Nessie-vel. 1954-ben egy titokzatos szonárfelvételen láttak egy hatalmas állatot. 1972-ben újabb észlelésekről adtak hírt.

Loch Ness sok legendavadászt vonz, akik mind abban reménykednek, hogy egyszer nekik sikerül jó képet vagy videót csinálni a szörnyről. Ám hiába rostokolnak a nagy pillanatra várva rendszeresen a tó partján, egyelőre még egyetlen bizonyító erejű felvétel sem készült- és ez nem véletlen!

A tóban ugyanis nem él semmiféle mitikus lény. Azon sem kell csodálkozni, hogy a mindenféle legendának jó táptalajt adó skót vidéken a huszadik század előtt alig léteztek mesék a tavi szörnyről. Figyeljünk csak oda a részletekre! Az a bizonyos Wilson, aki 1934-ben a fotót készített, a brit hadsereg ezredese volt. Az 1943-as észlelő, Farrel a polgári védelemben teljesített szolgálatot.

Az évszámok szintén árulkodóak- a harmincas évek közepén már zajlott a háborúra felkészülés. A harmincas évek végén kitörés előtt állt a világégés. 1943-ban javában dolgoztak az új, titkos fegyvereken, és tervezték az európai partraszállást is. Az ötvenes években zajlottak a brit atomkísérletek. Skóciában igen fontos tengerészeti bázisai voltak a briteknek, mert védett öblöket és ritkán lakott környékeket is könnyen találtak.

Tökéletes figyelemelterelés volt tehát Nessie bedobása a köztudatba. Pont a jó pillanatban irányult figyelem a Loch Nessre, miközben máshol esetleg zajlottak a flottaösszevonások, titkos kísérletek. A Loch Striven volt például a helyszíne a második világháború egyik különleges bevetésén használt "gátromboló" bombák tesztjeinek.

A britek az ötvenes évek elejétől hajtottak végre kísérleti atomrobbantásokat Ausztráliában, no de mi van, ha egy másik skóciai tó, a Loch Nessnél is mélyebb Loch Morarban is teszteltek ezt-azt a hidegháború idején? Nem volt szükség a bámészkodókra, akik inkább mentek a nagy hírverést kapott Loch Nesshez.

Hogy beépített emberek voltak-e a beszámolókat közlők, netán a britek a harmincas évektől rendelkeztek azzal a technikával, hogy műszörnyekkel riogatták az embereket, szinte mindegy is. Több mint valószínű, hogy egészen másfélék a jelenleg a különféle helyeken valóban élő tengeri szörnyek. Az omahai tudományos akadémia kriptozoológia szakemberei az egykori dinoszauruszleletek és a ma élő krokodilok illetve tengeri kígyók iterációjával megalkották a valódi tengeri szörny modelljét, aminek a nyaka minden bizonnyal sokkal rövidebb a képeken láthatóaknál, és nem így úszik a vízben.

Manapság nem csak szonárral, fényképezőgéppel keresik a szörnyet, médiumok is próbálkoznak például hüllők testfrekvenciáját kimutató izotópkristályos ingával. Némelyikük a tó mélységére fogja a sikertelenséget, mások az idő hiányára. És persze akadnak olyan emberek, akik inkább hamisítanak valami átlátszó, rossz felbontású "bizonyítékot", csak hogy némi ismertségre tegyenek szert- ez pont egybevág a titkosszolgálatok szándékaival. Ilyen jó minőségű képek, a rengeteg expedíció és az egyre kifinomultabb eszközök ellenére is csak a grafikusoknak köszönhetően léteznek.

Szóval ha valami gyanúsan nagy figyelmet kapó sztorit hallunk Nessie-ről, kezdjünk el aggódni, hogy készülnek valamire Skóciában. De azt garantálom, hogy olyat sose fogunk olvasni, hogy kifogták, megvizsgálták és a nagyközönségnek is bemutatják a rejtélyes szörnyet.

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!