Meglehet, hogy keveset tudunk az ősember étkezéséről, és azt is rosszul?

Az Észak-Kaukázus tádzsik részén tártak fel perui régészek egy kőkori sírt, ahol egy meglepően jól lezárt kőedényre bukkantak, aminek két felét valami különleges anyaggal légmentesen ragasztották össze. A kifogástalanul simára csiszolt tárolóedényt először megröntgenezték, és ekkor további kis edényeket láttak benne.

Ezek után nyitották fel a nagyobb edényt, és váratlanul jó állapotban megmaradt ételeket találtak benne. Az egész olyan volt, mint egy őskori gourmet-étterem menüsora, változatos alapanyagokból, különféle módon elkészített ennivalók kerültek elő. Talán a klíma és a különösen jól sikerült lezárás maradt meg minden kiváló állapotban.

Az őskori emberek a jelek szerint sokféle húst, gabonát használtak fel főzéskor, és még a fűszerezésről sem feledkeztek el. Természetesen nem pont úgy készültek a fogások, mint manapság, de azért igyekeztek párhuzamokat találni a régészek. Így volt étel, amit a Wellington-bélszínhez hasonlítónak írtak le, egy édesség-féle pedig a tiramisut idézte. Az, hogy főleg vadásztak, nem jelenti azt, hogy ne lettek volna intelligens, kreatív emberek, akik a sok ezer év alatt a főzési technikán is képesek voltak fejleszteni.

A sírban a közösség legjobb szakácsa nyugodhatott, aki mellé egyfajta tiszteletadásként temethették a legjobb, általa kreált fogásokat. A paleo-séf mestermunkáit bizonyára szívesen megkóstolnák, ám azért nem olyan egyszerű hiteles őskori szakácskönyvet összeállítani, hiszen annyi a bizonytalan tényező.

Bármit is találnak ugyanis egy-egy őskori település feltárásakor, az egykori emberek kevésbé éltek pazarló életmódot, így valójában nagyon kevés kézzelfogható információnk van arról, pontosan milyen alapanyagokat, milyen arányban és milyen módon elkészítve ettek.

Így aztán egy őskori gourmet-menüsor sem mondhat el mindent arról a korszakról: a világ más és más sarkaiban máshogy éltek az emberek, és mások voltak az életkilátásaik is. A leegyszerűsített felfogás nem adhat teljes képet arról az egykori emberek életéről, főleg ha globális léptékben gondolkodunk. Ahogy most is számtalan módon táplálkoznak mindenfelé, ez jó eséllyel régen is így volt.

Aki nem hiszi, hogy csak vázlatos képünk van a 200 ezer vagy 10 ezer éve élt emberek mindennapjairól, az csak egyetlen dologba gondoljon bele: pontosan tudja, alig 150-200 éve a saját felmenői hogy éltek? Tudjuk-e, mit ettek nap mint nap (nem nagy vonalakban, hogy "kenyeret meg húst", hanem pontos alapanyagokat, arányokat és fogásokat tekintve!), tudjuk-e, melyik ük-ükszülőnk hány évet élt, milyen betegségekben szenvedett, vagy tisztában vagyunk-e vele, hány rokon halt meg már gyerekkorában?

Szóval lehetséges, hogy bizonyos több ezer éves kultúrák étkezési szokásaihoz közelebb áll az elit éttermek kínálata, mint a nyers gyökerek rágcsálása....

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!