Üvegbe zárható a világűr gyógyító energiája, egyszerű módszerekkel.

A tudomány is bebizonyította, nincsenek véletlenek, és a világ számos vallása is tanúbizonyságát adja annak, az univerzum elrendezése fontos szabályokat követ. A fizika csak egy részét írja le ezeknek, az egyensúly is nagy jelentőségű.

A különféle égitestek úgy rendeződnek, hogy állásuk harmóniában legyen minden élőlény univerzális rezonanciafrekvenciájával. Az asztrológiából tudjuk jól, a bolygók is csillagok hatással van ránk, egészségünkre, kapcsolatainkra, sikereinkre, tehát mindenre, ami csak befolyásolhatja életünket. 

Ha tehát például a Vénusz vagy a Mars áll amögött, hogy mi történik velünk, akkor a belőlük áradó erőt felhasználhatjuk a saját érdekünkben. Nagy szerencsénk van azzal, hogy az univerzum energiái alapvetően jók, tehát kárt nem okozhatunk azzal, ha akármelyik bolygóhoz fordulunk, csak épp esetleg nem érünk el vele túlságosan nagy hatást.

Az alapelv az, hogy hasonlót hasonlóval kell gyógyítani. Az égő, fájó gyulladásra a vörös bolygó, a Mars meleg fénye hasznos, meghűlésre pedig a Vénusz hideg fénye kell. Aki fogyni szeretne, annak a hatalmas Jupiter fényére van szüksége. Aki úgy érzi, eltávolodott embertársaitól, az a naprendszer peremén található Plútóhoz fordulhat segítségért.

Fontos, hogy a világűr tiszta energiája csakis tiszta edényben tárolható! Kizárólag igazi üveget használhatunk rá, műanyagban a bolygók energiája szétfoszlik, atomjaira hull. A vizet először fel kell forralni majd ki kell hűteni, nagyjából 1-2 decis üvegbe kell tölteni, de úgy, hogy egy kisujjnyi rés maradjon az víz és a kupak között. Az üveget zárjuk le, majd rázzuk át alaposan a vizet, és egy napon át hagyjuk ülepedni.

Az energia gyűjtése a megfelelő napokhoz kötött. A Vénuszt hétfői, a Marsot keddi esténként "célozzuk" be, a Jupiteré a szerda, a Szaturnuszé a csütörtök, a Merkur pénteken aktív, az Uránusz szombaton. A Plútót pedig vasárnap éjjelente hívhatjuk segítségül. Az üveget ablakba kell tenni, az energiagyűjtést fokozhatjuk, ha nagyítót rögzítünk elé- de vigyázat, ebből is kizárólag üveg a megfelelő!

A begyűjtött energia fénye nem romlik, tehát éveken át használható a bolygók által gyógyítóvá tett víz. Érdemes a jobb majd a bal kézben egyaránt pár percig tartani, hogy mind a két félt, az érzelmi és az értelmi oldalt is átjárja a hasznos energia. A Plútó fekete fénye miatt ez az egyetlen üveg, ami különleges kezelést igényel, ezt érdemes fekete papírral körberagasztni.

Ha van egy egész sorozatunk az üvegekből, elegendő csak szükség esetén a szobában elhelyezni, ahol tartózkodunk. A mi hitünk rezonanciafrekvenciája összehangolódik a bolygók energiájával, és ez segítheti a gyógyulást. Komolyabb esetekben nem elegendő ez természetesen, hiszen csak mikronnyi töredéket foghatunk fel az üvegben az energiából, de a szükséges gyógyszerek hatását erősíti. Az ember így tud gyorsabban kilábalni a bajokból, a modern tudomány segítségét és az univerzum erejét együttesen elfogadva.

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

Valamiért titkolni akarják előlünk az evolúció egyik zsákutcáját.

Rengeteg különös lény él a nagyvilágon. Meglepő, de sok-sok állatfajnak fejlődött ki szárnyas változata az evolúció évmilliói alatt: van repülő mókus, repülő gyík, repülő béka, sőt, még repülő halat is ismerünk. Vagy gondoljunk a dinoszauruszokra, megtalálták már a repülő dínók maradványait is a föld mélyén. És persze ott vannak a madarak, a denevér...

Különös, hogy eddig még épp csak repülő humanoidokról nem hallott senki. Pedig bizonyára nagy feltűnést keltene egy szárnyas ősember csontváza, és egyből beindulna sokak fantáziája. Az ember mindig álmodott is a repülésről, ezért találták fel a sok gépet, vagy a madárként siklást lehetővé tevő wingsuitot, és persze a képregények is tele vannak repülni képes hősökkel.

Nos, a hírek szerint pedig találtak már különös maradványokat. Kelet-Ázsia sivatagos vidékén ásott ki egy közös kubai-amerikai régészexpedíció fantasztikus állapotban fennmaradt csontvázakat. Olyan fajok fosszíliái ezek, amelyek már réges-rég kihaltak. És azt beszélik, volt közöttük egy igazán feltűnő példány is...

Azt hitték eleinte, egy emberi és egy nagyobb szárnyas dínó maradványai keveredtek egy lelőhelyen, de aztán szembesülni kellett az igazsággal: ez bizony egy önálló emberfaj, ami valamilyen szinten képes volt repülni. Ám szárnya nem tűnt túl erősnek, így azt feltételezik a szakemberek, hogy kicsit talán esetlen volt.

Meglehet, hogy azért haltak ki a repülő emberek, mert ez inkább csak az evolúció zsákutcája volt. A másik teória szerint nagyon is eredményesen vadásztak, és pont ezért maradtak le a fejlődésben: nem volt szükség az eszközhasználatra, a tűz felfedezésére, a folyamatosan egyre többre képes emberekhez képest primitívek maradtak. Aztán amikor a két faj elkerülhetetlen összecsapása megtörtént, nem volt esélye az okosabb, fegyvereket használó homo sapiensszel szemben a homo volans néven emlegetett humanoidoknak.

És hogy miért kell ezt titkolni az emberek elől? Egyszerűen azért, mert az emberek nem hiszik el az egyszerű, valóságos tényeket. Jelentős részük egyből úgy vélné, szó nincs szárnyas emberekről, ezek a lényeg angyalok voltak. Akár még vallásháborúk is kitörhetnének az angyalhívők és ellenfeleik között, puszta tudatlanságból.

Jobb hát, ha inkább várnak az ilyen leletek nyilvánosságra hozatalával addig, amíg megérik rá az emberiség. Hogy mikor jön el ez az időpont- ki tudja? Talán sose? Vagy mégis jobb lenne, ha felnőttként kezelnének minket? Nehezen megválaszolható kérdések ezek. De ha arra gondolunk, hány faj tűnt el a Földről az évmilliók alatt, míg mi mindig itt vagyunk, talán azért egy ilyen helyzetet is kezelhetnénk előbb-utóbb. Legalább szembesülhetnénk vele, hogy mi is a sorsukra juthatunk, ha saját magunk alatt vágjuk a fát.

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

A legkisebb lényeknek is lehetnek érzései a tudósok szerint.

Vírusok és baktériumok- ha ezekről hallunk, mindig kicsit megijedünk. Vészjósló lények ezek, pedig ha arra gondolunk, mennyivel kerülünk kapcsolatban életünk során, és ebből mennyire kevés okoz valójában gondot, akkor azért mégsem kellene rettegnünk.

Az, hogy a vírusok élőlények-e, vitatott kérdés. A baktériumok viszont biztosan prokarióták. Rengeteg van belőlük, minden egyes ember szervezetében tízszer annyi él, mint ahány sejt alkot minket! Egész életünkben velük élünk együtt- többnyire békés viszonyban, amíg ártó baktériumokkal nem kerülünk szembe.

Manapság meghatározza a gyógyítást az, hogy a baktériumok ellen nyakra-főre felírják az antibiotikumokat. A széles spektrumú antibiotikumok bevetése pedig azt hozta magával, hogy új, ellenállóbb baktériumok fejlődtek ki, amelyekkel nem nagyon tud mit kezdeni az orvostudomány.

Vannak, akik szerint ebben az egészben benne van a baktériumok bosszúja: a rossz és jó baktériumok egyfajta különleges közösséget alkotnak. Lehet, hogy az egyes baktériumoknak korlátozottak a szellemi képességei, de azért több milliárd példány már csak más. Végülis az ember is csak sejtek közössége- egyetlen sejtről senki nem hinné, hogy érez vagy gondolkodik, na de együtt?

Tehát a széles spektrumú antibiotikumok annyi velünk folyamatosan együtt élő, jó szándékú baktériumot pusztítanak el, hogy a túlélők ezt valóságos agressziónak foghatják fel. Meglehet, úgy érzik, ez aljas támadás ellenük, összefognak akár a számukra alapvetően nem szimpatikus gonosz baktériumokkal is, hogy megvédjék magukat. És bizony sikerrel is járnak...

Természetesen ha ez igaz, a baktériumoknak örömet is lehet okozni. Persze nehéz kitalálni, mi jön be nekik. Egy egyetemi kutatócsoport Dardzsilingisztánban vizsgálta, vajon milyen módon lehet jó kedvre hangolni a baktériumainkat. Úgy találták, a jó zene feltétlenül feldobja őket, a bélben levő baktériumok jól érzik magukat, ha mindenféle gyógyszerek helyett ízletes, minőségi ételekkel látjuk el őket, és érdekes módon a baktériumok velünk együtt felpörögnek ha sportolni megyünk. Az alkoholos itallal viszont csínján kell bánni, mert a baktériumok könnyen elzüllenek, de mértékkel fogyasztva ez sem árt. Ezt tartsuk észben, ha nem akarunk egy nagy csapat részeges baktériummal együtt élni!

Érdekes, hogy a velünk élő baktériumok tudnak igazodni az ízlésünkhöz. Azok maradnak velünk, amelyek szeretik a mi zenénket, élvezik a mi sportunkat, ízlenek nekik a mi ételeink.

Ezért érhetik az embereket meglepetések, amikor külföldön újfajta ételek, hatások érik a baktériumainkat. Hamar tudnak alkalmazkodni, meg tudnak barátkozni a számukra idegen nyelvet beszélő máshonnan származó baktériumokkal, csak hagyjunk nekik időt a barátkozásra, és ne kezdjük mindenféle gyógyszerekkel bombázni azon nyomban őket, mert ezen esetleg megsértődnek.

Se az nem tesz nekik jót, ha dühösek lesznek, se az, ha melankóliába zuhannak. Mert ha ők szomorúak, mi is azok leszünk- figyeljünk tehát oda magunkra, és akkor velünk együtt ők is jól érzik magukat. Ha figyelünk rá, talán még meg is halljuk, mit üzennek- amikor megmagyarázhatatlanul jó a kedvünk, egyszerűen csak örülünk az életnek, akkor könnyen lehet, a baktériumok állnak a jókedvünk hátterében.

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

Izgalmas titkokat rejt a kínai agyaghadsereg történelme.

1974-ben fedezték fel az első kínai császár különleges katonáit, amik már kétezer éve nyugodtak a föld alatt. Kútásás közben bukkantak rá az életnagyságú embereket formázó figurákra, amik a régészek szerint Csing Si Huan-ti császár nyughelyét óvták. A becslések szerint 8000 gyalogosból áll a sereg, de szép számmal vannak terrakottából formázott lovasok, szekerek is. Ők azért meg tudták volna védeni a császárt életében, halálában is- már ha nem csak szobrok lennének.

Józanul gondolkodva természetesen nem kétséges, hogy az emberben felmerül, tényleg csak gigantikus szoborparkról van szó? Időszámításunk előtt készült ez a mára örök mozdulatanságba merevedett sereg, és az akkori emberek képesek voltak ilyen nagy számban előállítani az élethű katonákat. 

Vannak teóriák rá, milyen ügyesen, kezdetleges sorozatgyártásban készítették a katonákat. Külön készültek a testrészek, külön műhelyekben gyártották a lábakat, a kezeket, és aztán meg is jelölték a darabokat, hogy vissza lehessen követni, ki volt a készítő. Végül máshol történt a tökéletesen illeszkedő részek összeállítása. Voltak arcsablonok, amiket külön művészek tettek egyedivé. Ezzel a kort messze meghaladó módszerrel tudták az élethű szobrok sokaságát legyártani- épp csak az hiányzik, hogy egy ISO 9001 tanúsítvány is előkerüljön valamelyik egykori műhely sarkából!

Az az igazság, ha ma valaki robotsereget akarna előállítani, nagyjából ugyanígy dolgozna. És azok alkatrészeinek jelentős része szintúgy nem fém lenne, hanem valami kompozit. Érdekesség, hogy a kínai agyagkatonák lelőhelyén is találtak higanyt- véletlen lenne? Az egykori írások egyenesen higanyfolyókról írnak! Hogy hatékonyabbak legyenek a katonák, a fegyvereik nem agyagból voltak, hanem nagyon is hatékony fémből. Nem furcsa, hogy ezeknél ennyire törekedtek a hitelességre?

Rakjuk össze tehát a képet. Van egy ókori kínai császár, akinek hatalmában áll futószalagon(!) egész mesterséges hadsereget gyártani. Tudjuk, a keleti bölcsek egészen különleges dolgokra voltak képesek. Meglehet, az volt a szándék, hogy a császárhoz mindörökké lojális sereget alkossanak, és valami úton-módon életre keltsék az agyaghadsereget.

Mielőtt ezen bárki mosolyogna, idézzük fel a Gólem történetét, aki szintén egy életre keltett agyaglény, aki híven szolgálja mesterét. Egyáltalán nincs kizárva, hogy hasonló módszerrel mozgósították volna a császár seregét is. Az uralkodóról ugyanis tudjuk, élete végén az élet elixírjének titkát kutatta. Meglehet, egészen messzire jutott, és rendelkezésére állt volna az örök élet titka, no meg egy halhatatlan hadsereg is, ha tervei valóra válnak. Talán azért olyan életteli az agyagkatonák arca, mert a császár sikeresen életre keltette őket, s aztán ebben az állatpotban újra hibernálta a sereget.

De a császár bizonyára megőrizte magának a titkait. Nem írta le végső akaratát, talán ideje sem volt rá- meglehetősen váratlanul hunyt el. A birodalmát irányító hatalmasságok eltették láb alól jogos utódját is. Nem lévén birtokában a különleges tudásnak, nem tudák életre kelteni többé a sereget- de ezt talán nem is bánták, mert a császár hűséges katonái velük számoltak volna le először. A fegyvereket azért gondosan kivették a kezükből... Így mára már csak ártalmatlan szobroknak tűnnek, amikkel turisták fotózkodnak, nem ismervén a sereg igazi történetét.

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

Aki vágyik a nyugalomra és elégedettségre, a megfelelő napokon elvégzett szertartásokkal beteljesítheti vágyait. Segít a kvantumfizika és a csoki!

A közösségi oldalakon megjelenő tíz- meg százmilliószoros napokon csak mosolyognak az ezotériában igazán járatos emberek. Egy dolog érhet el nagy számot ilyenkor: a megosztások száma. A sikermező teljes félreértésén alapulnak az ilyen butaságok, el is mondom, miért.

A kvantumfizika bebizonyította, hogy az állandóság és megismerhetőség illúzió, egyfajta bizonytalansági faktor veszi körül a fizikai és mentális létsíkot egyaránt. Különböző mezőket ismerünk, van energiamező, gravitációs mező, mágneses mező- de a fizikusok nem voltak hajlandóak tudomást venni arról, hogy egészen más metafizikai síkok is vannak.

Szerencsére elsősorban pozitív mezők vesznek körül metafizikai értelemben. Van egészségmező és siker-boldogság-mező is, amik sejtszinten határozzák meg az emberi szervezet működését. Lelkünk molekulái rezonálnak és folyamatosan reagálnak ezeknek a mezőknek a részecskéivel, ami megmagyaráz sok betegséget, vagy a depressziót is- torzul a mező, és ez okozza a bajt. A bevonzásparadoxon magyarázza meg azt a jelenséget, amikor megfelelő lelkiállapotunk ellenére sem érjük el a célt a boldogságmező hiányában, így épp ellenkező hatást érhetünk el.

Ez az elméleti áttekintés máris segíti a tisztánlátásunkat. Nyilvánvaló, hogy nem a naptárhoz kell igazítani a boldogsághoz fohászkodást, hiszen az csak egy megegyezés kérdése- ugyan mit számít, hogy március 12. van vagy október 3.? És a naptárreformok előtt meg más napok voltak a fontosak, úgy járkáltak ezek le-fel, mint egy lift?

Ez értelemszerűen butaság. Kvantumszemléletű szertartásokra van szükség ahhoz, hogy a boldogságmezőbe kerülve javítsunk saját életünkön. Mivel a fizikához kapcsolódó jelenségről van szó, elsősorban az előrejelzéseket kell figyelni. A mindannyiunk számára erőt adó, csodálatos égitest, a nap a kulcs: a napkitörések felszállva pulzáló periódusában lehet a legnagyobb sikert elérni a boldogság bevonzásában. Ehhez nem kell az obszervatóriumok előrejelzését figyelni, a régi sumérek és egyiptomiak már tapasztalati úton megfigyelték, hogy a leggyakrabban a nagy hóeséssel, hideggel járó téli napokat követő váratlanul meleg reggelek jelzik az erősebb naptevékenységet. A piramisok tetején megcsillanó nyári sarki fény is egyértelműen jelezte számukra, a következő nap végezhető el a bevonzási szertartás.

A bevonzásnál az ősi hasonlót a hasonlóval elvet követhetjük. Az egyik remek módszer az, hogy mi magunk is minden verőfényes napon igyekszünk sokat meditálni, arra törekedni, hogy hangulatunk jó legyen, és tegyük szebbé családtagjaink napját is, így tudtukon kívül ők is részesei lehetnek a boldogságmezőnek. Ha egy évben minden alkalmas napon, akár több tucatszor tudatosan figyelünk arra, hogy jól érezzük magunkat, hosszú távon is meglesz a hatása!

A másik megoldás az, hogy hasznosítjuk biológiai ismereteinket. Köztudott, hogy a csokoládé például boldogsághormonokat szabadít fel a szervezetben. Egyszerűen kényeztessük magunkat egy kis csokival- de ne vigyük túlzásba, mert a boldogságmező is torzítható. Ahogy a túl sok csoki már nem esik jól, az elégedettség szintje is csökken, ami nem jó. Találjuk meg az arany középutat!

A kulcs az, hogy örüljünk az életnek, és fogadjuk el, létünket tudományosan igazolt hatások befolyásolják. A kvantumok a mi oldalunkon állnak, amíg értjük a lényegüket, és nem dőlünk be az interneten terjedő megalapozatlan butaságoknak.

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!