Nem a maják és nem is földönkívüliek alkották a hatalmas rajzokat.

Az 50-60 méteres rajzok, amiket a sivatag homokjába húzott vonalak alkotnak, csak a magasból nézve értelmezhetők. Amikor felfedezték ezeket, senki nem tudta, miért készültek, azt sem tudták megállapítani, hogy mikor. Szóval beindultak a találgatások.

Vajon az őslakosok készítették ezeket a rajzokat? Fejlett kultúrájú emberek éltek itt, de azért elég sok energiát kellett volna beleölniük abba, hogy egy ilyen kietlen helyen hatalmas rajzokat csináljanak, amiket csak felülről nézhettek volna meg- ha képesek lettek volna rá. Az egy remek elképzelés, hogy volt egy repülőgépük is hozzá, de azt hol építették volna a sivatagban?

No és a földönkívüliek? Ugyan, kérem. Elrepül valaki pár fényévnyi távolságra, hogy gyerekrajz színvonalú ábrákat készítsen a sivatagba, de legalább jó nagy méretben? Ez egy igazi csillagközi trollkodás lenne, nincs mese. Elképzelem, ha tudnánk más bolygókra utazni, vajon az lenne a célunk, hogy eldugott helyekre csináljunk rajzokat, olyan lényekről, amelyek azon a bolygón élnek? Butaság...

Akkor induljunk el tehát más úton! Keressük inkább a nyilvánvaló válaszokat, mert igenis vannak jelek. Nézzük meg jól az ábrákat! A madarok sziluettje látszik, ahogy kitárt szárnnyal repülnek. A többi állat arányai eltúlzottak, furcsák. Felismerhetőek ugyan, mégis különösek. 

Kik láthatták így ezeket a lényeket? Hát bizony akik sokkal kisebbek! Nyilván számukra a madarak elsősorban úgy láthatóak, ahogy az égen repülnek. Mi egy darut el tudunk képzelni ahogy áll, de aki csak maga felett látja, annak mindig csak egy kitárt szárnyú sziluett lesz. És persze, hogy minél kisebb a lény, annál nehezebben látja át az arányokat, így lehet ugyanakkora egy pók mint egy majom.

Viszont nagyon apró állat, mondjuk egy hangya nem jöhet szóba, mert számára minden más hatalmas. És egy akkora léptékű rajz megalkotása is meglehetősen nagy feladat lenne. Az egyetlen szóba jöhető magyarázat tehát az, hogy az intelligencia magas fokára jutott tengerimalacok vonulása alakította ki a különleges Nazca-rajzokat! Hogy aztán ezek az állatok miért tűntek el mára, rejtély- már ha eltűntek egyáltalán, és nem bújnak meg mondjuk egy föld alatti járatrendszerben.

Mellesleg ez a teória sokmindent megmagyaráz. Könnyű így vonalakat alkotni, ha több ezer apró lábacska lép egymás nyomába- és amint odébb mennek az elkészült rajzról és nem egyszerre lépnek, máris nyomuk sincs. Nyilván meg lehetne találni őket közvetlenül a rajz elkészülte után, de pár száz év alatt az egyes kis nyomokat belepi a homok. Érdemes lenne viszont megnézni a vonalakat, nincs-e tengerimalacok DNS-ének maradványa rajtuk.

S hogy mi célból készültek a rajzok? Lehet az, hogy művészkedtek a kis lények, de az is lehet, tudatos tervek ezek. Vessük össze például a nagy kitárt szárnyú madarak rajzát az ember alkotta Brasília város terveivel. Úgy fest, mi, akik olyan büszkék vagyunk az intelligenciánkra, szintén hajlamosak vagyunk egy ilyen tervben megörökíteni egy lény elnagyolt ábráját...

És ezek után jön a végső érv: az a bizonyos "ember" vagy "űrhajós", ami egy rövid lábú, kerek szemű lény, tulajdonképpen egy álló, integető tengerimalac. Ők ilyennek látták magukat...

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

A beavatottak tudják, az igazi Mikulás Kerepestarcsán él és űzi hivatását.

Kissé unalmas, ahogy minden évben megy a felhajtás a Finnországban élő "Mikulás" körül, aki aztán turnéra indul lappföldi "otthonából", hogy örömet szerezzen a gyerekeknek a világ minden sarkában.

Feltéve, ha olyan helyre hívják, ahol van fizetőképes kereslet. Érdekes egy Mikulás ez, aki belépődíjat szed, álszakállban szerepel, és még egy levelet is 7,95 eurós díj fejében postáz. Pontosabban nem is ő, hanem a vállalkozás mögött álló az üzletemberek.

Ugyan ki nevezte ki Finnországot a Mikulás otthonának? Van róla valami papírja, hogy ő a "hivatalos"? Mert ha csak önjelölt reklámfigurája az ajándékozási mániának, akkor bizony simán lehetne konkurrenseket kreálni Indonéziában, Uruguayban vagy Zambiában. Mindenki fel tud venni egy álszakállt meg egy piros gúnyát, és lehet, vannak, akik már 4 euróért küldenének "eredeti" Mikulás-levelet.

Az okos Mikulásnak van annyi esze, hogy nem valami vacak, hideg helyen didereg. Az ilyen ötleteket meghagyja a meséknek. Nem kell neki rénszarvasszán, és főleg nem kell neki pénz. Mit csinálna vele? Elképzelte valaki, milyen lenne, ha a fehér szakállas öregúr a karácsonyi felhajtás után, január elején bemenne a brókeréhez egy táska pénzzel, és megbízást adna pár opciós ügyletre a szingapúri másodlagos ingatlankötvénypiacon?

Szóval a Mikulás központi elhelyezkedésű, nyugis otthonra vágyik, ahol nem kelt feltűnést. Így költözött Kerepestarcsára (bizonyára van aki gyanút fog, hogy ilyen település már nem is létezik, de a Mikulás még Kistarcsa és Kerepes szétválása előtt keresett magának egy kényelmes házat), ahol mindmáig él és dolgozik. Szerencséjére Magyarországon igazán nem figyelnek oda egymásra az emberek, így senkinek nem tűnik fel, mivel foglalkozik.

Azt viszont ki kell ábrándítanom, aki kisajátítaná őt: a Mikulásnak nincs nemzetisége, így nem is lehet magyar. Számára nem számítanak a határok, a politikai nézetek, ő csak a gyerekek örömére koncentrál. Munkája pont azért nem vehető meg, mert nem azt szeretné, ha a pénzről szólna az ünnep. Ám minden egyes karácsonykor, amikor függetlenül az olcsó vagy drága ajándékoktól a családokat átjárja a boldogság és a szeretet, abban benne van a kerepestarcsai Mikulás keze.

Ettől több ő, mint a lappföldi dísz-Mikulás, akit csak beöltözött színészek játszanak el. Lehet éppen költeni a drága Mikulás-túrákra, de az csak színjáték, sok pénzért, míg a boldog családban élő gyerekek számára az ünnep legalább olyan szép akkor is, ha ehhez képest filléreket költöttek meglepetésre.

Noha a mi itteni Mikulásunk ingyen is örömet szeretne hozni kicsiknek és nagyoknak, azért egy kicsit jobb helyzetben vagyunk, mint a tőle távolabb élők. A különbség minimális, de ha már így alakult, akkor használjuk ki: amikor érezzük,  hogy karácsony este eluralkodik rajtunk a szeretetteljes hangulat, adjuk át annak magunkat. Ez a kerepestarcsai Mikulás ajándéka mindannyiunk számára, és csak rajtunk múlik, elfogadjuk-e.

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

Sokak szerint nem csak ártatlan mobilos játék a Candy Crush Saga, sötétben rejtőző erők manipulálnak általa!

Találkozhat egy átlagember a titkos rendek tagjaival? Rendeznek közönségtalálkozót az illuminátusok, hogy megismerhessék elképzeléseiket, terveiket? Tudjuk, milyen cégek, vállalkozások mögött állnak a mai szabadfémművések? Természetesen nem!

Éppen az a lényeg, hogy a háttérből irányítsanak. Ezernyi módon lehet manipulálni az embereket, a média hatalmát mindenki jól ismeri például. Ám ennél sokkal fondorlatosabb eszközöket is be tudnak vetni, hiszen már évszázadokkal ezelőtt megszülettek az ezt megalapozó elméletek. Nem közismert, de a Sion-rend első írásos dokumentuma időszámításunk előtt 150 évvel született Rómában!

Rájöttek rég, hogy teljesen észrevétlenül, látszólag ártatlan dolgokkal is lehet befolyásolni emberek gondolkodását, értékrendjét. Igyekeznek olyan dolgokat kitalálni, amelyek milliókhoz jutnak el, legyenek azok könyvek, filmek- vagy számítógépes játékok!

Sokan ezért gyanítják azt, hogy néhány sikerszoftver alapötlete bizony titkos összeesküvések során született meg. A fiatalok számára az erőszakot, a "vedd el ami kell" mentalitást természetessé tevő Grand Theft Auto (GTA) sorozat is olyan volt, amivel kapcsolatban ezt gyanítják páran. 

Ám sokkal ártatlanabb dolgok mögött is állhatnak manipulatív elképzelések. Itt van például a Candy Crush Saga- csak egy kis időtöltés, kellemes játék. Ugyan mi lehet vele a probléma? Hát például pont az, hogy bizony az értelmes információszerzés, tanulás az, amitől elveszi az időt! Miközben az ember sok újat tudhatna meg a világról, a rejtett igazságokról, inkább csak a kis golyókat húzgálja a telefonján. 

Lássunk pár elgondolkodtató tényt! Itt van például a név. A Candy Crush Saga nem jelent gyakorlatilag semmit, ám nézzük csak meg, mi az illuminátusok jelmondata: Curium Carnivora Sanctum. C-C-S! Véletlen? Bizonyára...

A szervezet szent száma az öt- pont ennyi golyót kell összeállítani egy mindent robbantó gömbhöz. És milyen furcsa, a szervezet olyan hagyományos szimbólumai is előfordulnak a játékban, mint a hal. Aki többet játszik a játékkal, az ismerheti az ún. "éjszakai" pályákat, ahol egy Odus nevű bagoly is főszerepet kap. Meglehet, az is csak "véletlen", hogy az illuminátus Omaha államban levő titkos központjának címerállata is egy bagoly, ami az Usdo, azaz latinul Árnyék nevet viseli.

Feltűnő, hogy a játékban nincsenek fekete és fehér golyók, csak színesek. Ez is jelképezheti azt, hogy nem akarják a tényeket és igazságokat feketén-fehéren elmondani, a sokszínűséggel csak össze próbálnak zavarni. Bizonyos pszichológusok szerint pedig a gyakran feltűnő kislány rajza olyan motívumokból áll össze, amelyek képesek hipnotizálni a gyanús játékot, az állandóan ismétlődő fülbemászó kísérőzenével, és így sulykolják rejtett üzeneteiket az agyunkba. Sweet, Delicious, Divine- vajon tényleg csak semmiség ez a pár szó a játékban? 

És nem elég, hogy rengeteg időt elpazarlunk a játékra, hagyjuk magunkat manipulálni, még pénzt is képesek kihúzni a gyengébb akaratú emberekből. Mert csak azok számára ingyenes, akik hajlandóak várni a következő szintekre, de mindig vannak, akik inkább fizetnek. Nos, ők azok, akik a legkönnyebben befolyásolhatók, könnyen lehet, ők másféle üzeneteket is kapnak a játékban, ami fel sem tűnik nekik. Ráadásként az emberek maguk terjesztik ezt a programot, nem foglalkoznak a gyerekeikkel, inkább a kezükbe adják a mobilt, hiszen ott van a Candy Crush, leköti őket...

Természetesen lehet, hogy az egész tényleg nem több, csak egy kis szórakoztató játék. Pusztán a véletlen műve, hogy az egész világon elterjedt, milliók által telepített alkalmazás lett belőle, és nincs mögötte semmi titkos összeesküvés. Butaság még ilyesmiken gondolkodni is! Menjünk is, játsszunk inkább egy kicsit!

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

Ismét egy dolog, amit meghamisíthattak utólag valakik valamilyen különös okból.

Ismerjük a régi magyar uralkodói jelképeket, már az Árpád-házi uralkodók idejében is szerepelt az egykori ábrázolásokon a ma Országalmaként ismert gömb alakú tárgy. Aranyból készült, a királyok jellemzően a kezükben tartják. A ma ismert országalma nem teljesen gömb alakú, szélessége kicsivel nagyobb mint a magassága és kettős kereszt van rajta.

Természetesen nem csak magyar országalmát ismerünk, más királyságoknak is volt hasonló jelképe. De mondani sem kell, az egészen ősi magyar kultúra inkább például szolgált mások számára, mint hogy átvett volna dolgokat. Tehát gyanítható, hogy régesrég létezett magyar országalma- már ha egyáltalán almáról van szó!

Kissé túl szabályosan gömb alakú, ráadásul aranyszínű, és elég nagy is. A korabeli almákra aligha hasonlíthatott. Sokkal inkább lehet, hogy narancsról mintázták azt! És hogy miért pont narancsról? Nyilvánvaló, hogy a narancs, ami Ázsiából indult világhódító útjára, Kína déli részén és Indiában vált ismert kultúrnövénnyé, különleges gyümölcsnek számít. A magyarok egészen régen ismerhették: míg az angolok például orange néven emlegetik, a magyar narancs szó kiejtése sokkal jobban hasonlít a régi szanszkrit vagy perzsa alakokra. Véletlen? Ugyan...

Szóval a gyakran csak nomád vándornépként emlegetett magyarok nagyon is élénk, izgalmas gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokat építhettek ki szerte a világban. A narancs sárgás színe jobban emlékeztetett az aranyra, így az uralkodói jelképet is ezért mintázhatták erről a gyümölcsről. Könnyen lehet, hogy eleink tudták, a Föld gömb alakú, és ezt is jelképezte ez a forma, ami az uralkodó mindenre kiterjedő hatalmát szimbolizálta. És ha ez így volt, a Keletről érkező magyaroktól vehettek mintát az európai királyságok, nem pedig fordítva.

Ezek után már nem nehéz magyarázatot találni arra, miért kell ma országalmának neveznünk azt. A magyarok ősi eredetét, évezredekkel ezelőtt is roppant fejlett civilizációját akarják eltitkolni a mai utódaik elől, és így inkább mindent meghamisítanak, ami ezt igazolhatná. Ha országnarancsról beszélne az egész világ, nem lenne nehéz összerakni a képet, hogy az Ázsiában is jól ismert magyarokhoz kötődik. Így viszont ezt is el lehet kenni.

Utólag persze ezeket a csalásokat borzasztó nehéz bizonyítani. Ám az ember lehet szkeptikus, amikor el akarják velünk hitetni, mi ezernyi dolgot csak másoktól vettünk át. Néha csak józan ésszel kell végiggondolnunk minket, és máris összeáll egy logikus magyarázat...

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

Lehet, hogy igaza van a sztereotípiáknak a nők hajszínével kapcsolatosan?

Mindannyian ismerjük a szőke nős vicceket, de nem csak olcsó tréfákban foglalkoznak a hajszínnel. Van például magyar népdal, ami a leányvásárról szól, és így zárul:
"Szőkét ne végy, mert beteges, 
Pirosat se, mert részeges, 
Barnát vegyél az lesz a jó, 
Az lesz az ölelni való"

Sokszor tapasztalták már a kutatók, hogy bizonyos régi sztereotípiáknak van valóságmagja. Nem kell tehát legyinteni akár a régi népdalokra se, mert ki tudja, miért pont úgy írták meg a szövegüket, ahogy. Ne feledjük, olyan időszakban születtek ezek, amikor a mindennapos tapasztalás volt a tudás egyik legfontosabb forrása! 

Gondolkodjunk tehát logikusan! Miért hihették azt, hogy a szőke lányok betegesek? Egészen más viszonyok között éltek az akkori emberek, tudjuk jól, sokkal jelentősebb volt például a csecsemőhalandóság. Ahogy ma is, úgy nyilván akkor is előfordult, hogy egészen szőkén születtek gyerekek, akiknek haja később felnőtt korban barna lett, tehát gyakoribb volt a világos hajszín születéskor. Így aztán a mindennapokban tapasztalthoz képest nagyobb arányúnak tűnhetett, mennyi szőke gyerek volt beteges. A felnőtteknél pedig lehetséges, hogy a mifelénk uralkodó éghajlati viszonyok között a más génállományú szőkék esetleg kevésbé voltak ellenállóak az akkor mifelénk jellemző betegségekkel szemben.

Igen, ebből az következik, hogy a világ minden sarkában más dolgokat társítottak a különböző hajszínekhez! Bizonyára hallott mindenki legendákat arról, hogy istenként tisztelték a világ bizonyos pontjain a bennszülöttek a hozzájuk először megérkező szőke európai embereket. Tehát pusztán a hajszín alapján ruháztak fel embereket mindenféle tulajdonsággal egykoron is. Ott van például az ősz haj, ami sokak számára sugall bölcsességet, pedig tudjuk, önmagában nem jelent az semmit. 

No és mi van a szőke nős viccekkel? Ez abszolút a modern korok "vívmánya". A magyarázat nagyon egyszerű: napjainkban a szőke női hajszín kifejezetten feltűnőnek számít, így azok, akik megjelenésükkel akarnak érvényesülni a szellemi képességeik helyett, előszeretettel festtették be a hajukat. Ebben nincs semmi különösebben elítélendő, a mi világunkban sokféle módon lehet karriert építeni- a tanulás csak egy út. Ettől még lehet egy szőke nő is egyetemi tanár, természetesen.

No de ha a hajszínhez nagyon is valóságos előítéletek kapcsolódnak, amelyek egy részét talán a tapasztalás sugallta, lehet-e festéssel változtatni bármin? Omaha államban vizsgálta a All Gender Psycho Association ezt a lehetőséget. Nagyon egyszerű megoldást választottak: egy kutatáshoz új, kizárólag nőkből álló asszisztens-csapatot toboroztak. Értelemszerűen voltak köztük szőkék és barnák is. A hajfestésre más indokot mondtak (új anyagok tesztelését), így a résztvevők nem tudták, miért is kell váltaniuk. 

Meglepő módon önmagában a festés nem változtatott sokat senki személyiségén sem, tehát pár szőke tincstől senki nem lett butább. Kis idő elteltével viszont mégiscsak megindult valami, és kiderült, ez a külső környezet hatása volt. Az újdonsült barnákat elkezdték komolyabban venni, inkább a teljesítményüket értékelték, és ők ehhez igazodva szorgalmasabban dolgoztak. Azok pedig akik szőkék lettek, olyan emberektől kaptak visszajelzést, akiktől korábban soha (nem csak férfiak figyeltek fel rájuk, barátnőik is másként kezelték őket!), és jobban elkezdtek a külsejükre figyelni.

Ám még hosszabb távon a személyiségváltozás pár embernél meghasonlást okozott, új szőke vagy barna énje nem fért össze a régivel. Ilyenkor kellett a kutatócsoport vezetőjének közbelépnie, hogy a kísérlet leállítására hivatkozva visszacsináltassa az egészet. Közben persze folyamatosan vizsgálták a hölgyeket, mert a végső, a nagy kérdés az volt, hogy a hajszín befolyásolja-e az intelligenciát. 

Nos, mint kiderült, nem úgy, ahogy azt gondolták. Az alapvető intelligenciája a tesztek senkinek nem módosult, de hogy ki mit mutatott fel belőle, az erősen. Általában a szőkévé vált nők számára volt fontosabb a külsejük, emiatt bizonyos téren romlott a teljesítményük, de volt egy kivétel. Egy egészen világos szőkeként igazán nem népszerű hölgy barna hajjal olyan karakteres lett, hogy nála ez a váltás eredményezett a szőkékhez hasonló személyiségjegyeket.

És az ellentétesen viselkedő kísérleti alany azt is megmutatta, hogy bár a konkrét hajszín is okozhat változást, de az igazi titok magában az emberben rejlik: a külső körülmények módosulása után egy barna hajú lány is viselkedhet igazi szőkeként. Szóval mindenki festheti a haját olyanra, amilyenre csak akarja, de amíg ragaszkodik a saját személyiségéhez, és nem hagyja, hogy mások sztereotípiái befolyásolják, addig nem kell attól félnie, hogy elbutul. Pech, hogy ugyanígy okosabb sem lesz senki egy új frizurától...

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!