Kutatók szerint igaz lehet az indiánok ősi felfogása: elvész valami az emberből, akit lefotóznak. És természetesen azok vannak a legnagyobb veszélyben, akik a legtöbb képet készítik- saját magukról.

Akik olvastak indiános regényt, találkozhattak már olyan megírt jelenettel, amiben az őslakosok tiltakoztak a lefotózásuk ellen. Elveik szerint ugyanis a képekkel "ellopják a lelküket", és ezt ők szerették volna elkerülni.

Nem először követik el ezt a hibát a "felvilágosult" tudósok, hogy kinevetik a másféle kultúrában élő, a szemükben "elmaradott" emberek elképzeléseit. Mit tudhatnak az indiánok a fényképezésről, gondolhatták? 

És nem is úgy nézett ki, hogy bárkinek el lehet lopni a lelkét egy fotóval. Mind szerepeltünk iskolai vagy családi képeken, és nem éreztünk nagy változást. Még az olcsó fényképezőgépek elterjedése sem hozott forradalmat- nem öt, hanem 30-40 kép került be egy emberről a családi albumba, nem nagy dolog.

A digitális technika forradalma viszont mindent megváltoztatott. Főleg amióta a telefonokban is jó minőségű fényképezőgépek vannak, sorra születnek a jobb-rosszabb (inkább rosszabb) képek, és ezeket meg is osztják. A képeknek csak egy része kerül fel a közösségi oldalakra, az önarcképek, az ún. szelfik viszont a többieknél nagyobb arányban.

Kutatók arra lettek figyelmesek, hogy a legtöbb szelfit megosztó átlagemberek illetve hírességek között nagy számban vannak olyanok, akik szemmel láthatóan nem túl okosak, vagy híján vannak olyan tulajdonságoknak, mint a szerénység, a helyes önértékelés.

A szakemberek szerint nem feltétlenül voltak ezek az emberek eredendően ilyen üresfejű, csak a külsőségeknek élő figurák. Azt gyanítják, a sok-sok fotó valóban lélekromboló, de állítólag az kevés, hogy valakiről sok ilyen felvétel készül- az is fontos, hogy minél nagyobb nyilvánosság elé kerüljön minél több belőlük. 

Van egyfajta egymásra hatása annak, hogy az ember sok képet megoszt magáról, majd hogy ezeket a képeket rengeteg ismerőse megnézi. Minél inkább celebstátuszban van valaki, annál nagyobb mértékben rombolódik a lelke a sok képtől, hiszen egy csücsörítős szelfit akár milliók is látják, osztják, dicsérik vagy kritizálják, és ezek mind-mind visszahatnak arra, aki a képeken szerepel.

Képlet is született, ami leírja a szelfizés hatását az IQ-ra és EQ-ra, mám ég csak nagyjából mondható pontosnak. Benne van az EÜFF (eredendő üresfejűségi faktor) és VNH (veleszületett narcisztikus hajlam), emellett számításba kell venni a KOM-ra (közösségi oldalas magamutogatás) való fogékonyságot is. Sok a tényező, de a tendencia egyértelmű- a jövőbeli kutatások után pontosan tudják, milyen képek hány megosztás után mennyivel rombolják az egyéniséget.

Vajon hány olyan szelfikirálynő van, akivel jó lenne beülni egy jó kis dumálásra a kávéházba? Többségük már az első pillanatban lőne egy közös szelfit, feltöltené, végigfotózná az egész időt- csak az számít a számukra, hogy az eseményről készüljön egy pillanatkép, amit mindenki más lát, az már nem számít, mi történik ott tulajdonképpen. Ez maga az üresség, elvész a dolgok lényege a látszat mögött.

Az indiánok tehát úgy látták előre a mértéktelen fényképézkedés veszélyeit, hogy akkoriban nem volt se Facebook, se Instagram. Vajon tényleg ők voltak elmaradott népség, vagy mégiscsak érdemes lett volna odafigyelni rájuk és tanulni tőlük?

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

Van, akit halálba lehet kergetni a mindenfelé megosztott semmitmondó közhelyekkel.

Új, veszélyes tendenciákra figyeltek fel a tengerentúli bűnüldözési szervek. Mint azt tudjuk, a virtuális zaklatás, vagy a cyberbullying egyre nagyobb problémát okoz. Sajnos a közösségi oldalon is lehet valaki agresszív, a megalázás, megszégyenítés már több fiatalt halálba kergetett. 

Az áldozatok többnyire olyan bizonytalan tinédzserek, fiatalok, akik önbecsülése szempontjából nagyon fontos a közösségi oldalon róluk kialakult kép. Akik nem értik, mekkora jelentőséggel bír ebben a rétegben, milyen képek, videók járnak körbe egy fiatalról, legyintenek rá, úgy érzik, egy valóságban elcsattanó pofonhoz képest ez semmiség. Ám ez súlyos tévedés, erre a jelenségre a szülőknek oda kell figyelni.

Az erősebb egyéniségekről azt gondolnánk, nem kerülhetnek bajba. Sajnos pár riasztó eset rámutat arra, hogy ők is veszélyben lehetnek. Egy műszaki egyetemi tanár öngyilkossága után keresték az okait annak, miért vetett önkezével az életének. Bár házassága nem volt túl jó, mindennapi tevékenységében nem volt semmi feltűnő.

Később újabb jól szituált, diplomás emberek megmagyarázhatatlan öngyilkosságai állították nehéz feladat elé a nyomozókat. Végül egy vegyipari céget vezető szakember halála után talált búcsúlevél segítette őket át a holtponton. Néhány összefüggéstelen mondat után kétségbeesettnek tűnő lezárás volt a levél végén: "És elegem van a k... Coelho-ból!"

Megvizsgálva az online tevékenységét, egy ördögi, aljas gyilkossági terv körvonalazódott a rendőrök előtt. A menedzser válófélben volt feleségétől, aki bosszút akart állni sérelmeiért. Mint a barátok kihallgatása után kiderült, az áldozatot rettentően bosszantotta, hogy sok ismerőse osztogatott meg a közösségi oldalakon önsegítőnek, inspirálónak szánt idézeteket. Sokan ezeket a népszerű szerző, Coelho nevéhez kötik, de az ő munkáihoz képest még sokkal együgyűbb és közhelyesebb idézetek tömkelege is kering az interneten, amit számtalan ember megoszt.

A feleség először bosszantásképpen maga osztogatott meg ilyen idézeteket a férje oldalán. Aztán rájött, hogy kizárva őt bizonyos ismerősi csoportokból, elég, ha kellően befolyásolható ismerőseinek osztja meg az idézetekkel ékesített képeket, azok majd sorban tovább osztják, így eljut férjéhez is. Férje titkárnőjének is azt javasolta, hogy az irodában helyezzen ki ilyen feliratokat. A családi ünnepségeken ötlettelen családtagjainak felajánlotta, hogy ajándékot vásárol az áldozat számára, például ilyen idézeteket tartalmazó képeslapokat vagy naptárt. Még üdítőkből is olyat választott, amin hasonló dolgok szerepeltek.

A végső lökést az jelentette, amikor a cégnél dolgozó alkalmazottak a feleség sugallatára a banketten transzparenst feszítettek ki azzal a felirattal, hogy "Soha ne engedd, hogy szívedben a szeretet helyét elfoglalja a kötelesség". A menedzser próbált uralkodni magán, de néhány nap múlva összeomlott és egy hétvégén, számítógépe előtt vetett véget életének, miután ismét néhány ilyen bölcselkedésbe botlott.

Noha az eseteket felkapó média szívesen köti ezeket a bűncselekményeket a brazil író nevéhez, ő semmiféleképpen nem felelős azért, hogy rossz célokra használják fel a bölcselkedéseit, ráadásul manapság az általa írt mondatok messze kisebbségben vannak a sok neten terjedő idézet között.

A nyomozók rámutatnak, csak egy bizonyos rétegbe tartozó emberek lehetnek kitéve az ilyesféle zaklatásnak. Azok, akik komolyan veszik és lelkesen megosztják ezeket az idézeteket, egyáltalán nincsenek veszélyben. Csak azok kerülhetnek ilyen kétségbeesett lelkiállapotba, akiket halálosan lefáraszt, felbosszant majd letargiába dönt a sok közhely. 

Tegyünk közösen az ő védelmük érdekében, gondoljuk meg, amikor ilyen idézetet lájkolunk vagy megosztunk! Talán ezzel egy ember életét mentjük meg...

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

A jóga legújabb forradalma az Egyesült Államokból indult, ahol a szó szoros értelmében a feje tetejére állítják a dolgokat.

Manapság mindenféle jóga létezik már, ám jellemzően nem Indiában találják ki az új irányzatokat, hanem a nyugati országokban dolgozó oktatók agyalnak a mozgásforma megreformálásán.

A különféle kisebb változtatások után sikerült egészen új szintre juttatni a jógát például azzal, hogy a kiteljesedés érdekében más mozgásformákkal ötvözik. A boxjóga például a zsákolást vegyíti az ászanákkal, és minden héten kesztyűs harcot is beiktatnak. Természetesen sajátos szabályokkal: plusz pontot ér az a pofon, amit egy lábon állva, egyensúlyozva visznek be, és ha valamelyik küzdő elterül a földön, ellenfele is lefekszik szavászana pózba, és közösen relaxálnak.

Nehéz megtalálni a közös nevezőt az újfajta jógák között, de ez állítólag nem is fontos. Az Omaha államban működő Dreadful Lotus stúdió vezetője szerint pont az a szép a jógában, hogy mindenki beleviheti a saját egyéniségét és kipróbálhatja elméleteit.

Ő például hosszas kutatómunka után arra jutott, hogy az Egyesült Államokban egészen máshogy kellene jógázni, mint Indiában. A két ország ugyanis a földgolyó két átellenes oldalán található- tehát amit az indiaiak fejen állva csinálnak, azt a tengerentúlon állva kellene helyesen végrehajtani, és fordítva. Kifejlesztette tehát az új ászanákat, és az inverz jóga máris nagy népszerűségnek örvend. Folyamatosan képzik az oktatókat, és az inverz jóga elindult világhódító útjára.

Mivel sokkal több a fejenállás, mint az megszokott, ezért a stúdiókban új támasztó és kapaszkodó segédeszközöket kell felszerelni. Szerencsére a módszer kifejlesztőjénél ezeket is meg lehet vásárolni. 

Nyilván nem meglepő, hogy ezek a jógaórák drágábbak, mint a hagyományos jógafoglalkozások. Ám ennek nem csak az a magyarázata, hogy több pénzt szeretnének kaszálni, nagyon komoly elméleti háttere van az árszabásnak. Az amerikai oktatók egy része szerint a jóga lényege az, hogy folyamatosan alakul, változik, hatással vannak rá a társadalmi változások, gyakorlatilag létezik egyfajta idomulás- nem választható el a jóga az azt körülvevő világtól. Mivel az Egyesült Államokban meglehetősen anyagias gondolkodásmód dominál, értelemszerűen csak akkor illeszthető be a jóga a helyi spirituális felfogásba, ha drágán lehet órákra járni. Tehát nem kapzsiságról van szó, hanem megteremtik az egyén, a lélek és az embert körülvevő társadalmi környezet összhangját.

Nagyon fontos tehát a harmónia, amire mindig törekedni kell, bárki is szeretne jógázni. Például különleges menedzserjógát fejlesztettek ki, amiben egy kezdő óra csak 24 másodperc (nem véletlenül ennyi: a menedzserek ennyi órán át vannak készenlétben nap mint nap, ez tehát újabb spirituális összefüggés), és kizárólag a mutató- és a középső ujj ritmikus összefonásáról szól, azaz úgy adja meg a testi-lelki feltöltődést az elfoglalt üzletemberek számára, hogy azok ne izzadjanak bele elegáns öltözékükbe. Ahogy egyre edzettebbek lesznek, a napi adag akár a duplájára is növelhető anélkül, hogy túlságosan elfáradnának, noha ekkor még egy másik ujj is bevonható a gyakorlatsorba.

Új trend az is, hogy multimédiás technológiákat vetnek be a jógázás megkönnyítésére. Az egyik ilyen alkalmazással például a telefonnal készíthetünk magunkról fotót, az arcképfelismerő funkció pedig az ászanákat bemutató profi feje helyére a mienket illeszti. Így megtekinthetjük előzetesen, hogy fogunk festeni jógázás közben. Természetesen változtatható az öltözék is, a kiválasztott jóganadrág pedig azonnal meg is rendelhető, és viselhető a videó megtekintése közben.

A relaxálására is van okostelefonos alkalmazás: a készülék az előre beállított időben jelzi, hogy elkezdődött a relaxálás- ekkor a telefon repülős üzemmódba állítja magát, majd nagyjából tíz perc múlva újból csatlakozik a hálózatokra, és a közösségi oldalakon közzé teszi nevünkben, hogy megvolt a napi nyugtató elmélyülés, miközben mi végezhetjük tovább megszokott tevékenységünket.

A virtuális jóga még nagy lehetőségeket tartogat a jövőben, mert bárki számára bárhol és bármikor elérhető, és pont ugyanúgy lehet érte fizetni, mint egy igazi óráért. Minden együtt van tehát ahhoz, hogy elérje a tökéletes elégedettség állapotát a jógázó és az alkalmazást fejlesztő jógi egyaránt.

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

Az elhallgatott tények közül egyik legmeglepőbb az, amit nagyjából száz éve fedezett fel egy tudós kutatás közben.

A történet onnan indul, hogy bő egy évszázada Asante Spiegelbutt professzor egy sivatagi barlangban egészen ősi papirusztekercseket talált. Néhány korai Biblia-töredék mellett hosszabb szövegek is előkerültek, de eleinte nem jött rá, milyen nyelven íródtak. Egy ott dolgozó munkatárs véletlenül láttam meg a tekercseket, és meglepve kiáltott fel: magyar nyelvű rovásírás volt rajtuk!

Néhány hónapnyi fordítás után állt össze a kép: az Ószövetség bizonyos részei voltak a tekercseken, magyar nyelven. Spiegelbutt professzor 1913-ban az Izraeli Tudományos Akadémia ülésén tartott előadást a felfedezéséről, ami nagy megdöbbenést okozott. Az összesereglett tudósok arra kérték a professzort, hogy egy ideig várjon a nyilvánosság tájékoztatásával, amíg hitelt érdemlően nem bizonyítják a tekercsek eredetiségét.

A hamarosan kitörő első világháború évei alatt viszont nem kedveztek az elmélyült munkának. Igazság szerint a többi tudós nem bánta volna, ha Spiegelbutt munkája feledésbe merül, ami alapjaiban rázta volna meg a történészek világát. Ő egy ideig türelmesen várt, aztán váratlan halála megakadályozta, hogy nyilvánosságra hozza eredményeit.

Manapság valószínűleg nagyon jól őrzött helyen vannak azok a tekercsek, amik a Szentírás magyarul, rovásírással született részeit tartalmazzák- ha léteznek még egyáltalán. Az viszont kétségtelen, hogy a magyar és a zsidó kultúra eme érdekes, korai kapcsolatát bizonyos mértékben számon tartják a beavatott izraeli szakemberek. Ha belegondolunk, érdekes az, mennyi zsidó származású magyar tudós dolgozott a világban- talán az egykori közös gyökerek miatt van bizonyos összhang a gondolkodásmódban.

Nyilván nagyon nehéz a tekercsek tudományos igényű vizsgálata nélkül feltárni, mikor és mennyi rész született magyarul a Bibliából. Találgatásokra nehéz alapozni ha komolyan akarunk beszélgetni a témáról, így ezzel kapcsolatban csak néhány furcsaságra hívnánk fel a figyelmet.

Ádám, Ábel vagy Mózes- ezek a nevek bizony hazánkban is előfordulhatnak. Noé leleményes megoldása az élőlények megmentéséről is az ómagyar bölcsek észjárását idézi. De ha az Újszövetség jut eszünkbe: biztos, hogy az INRI felirat Jézus keresztre feszítésekor egy latin mondat rövidítése volt? Nem pedig az volt eredetileg a szöveg, hogy "Ime Nézz Reám Istenem"?

De ismétlem, ezek csak elgondolkodtató felvetések. Szükség lenne az ősmagyar emlékekre, hogy biztosat mondhassunk. Ám nagyon izgalmas perspektíva lenne, ha sikerülne igazolni, a Biblia egy része vagy egésze már annak idején magyarul született. Érdekes lenne az összevetés a jóval később született fordításokkal... 

Azonban amíg a tekercsek elő nem kerülnek, addig is érezhetjük úgy, fontos és megbecsült nemzet tagjai vagyunk, és ennek megfelelően legyünk tisztességesek, bátrak és hűségesek a mindennapokban!

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!

Az asztrológusok jelentős részének van egy sötét titka, mert az ősi tudomány egyik legfontosabb alapelvét csúfolják meg.

Az asztrológia azaz csillagjóslás ősi tudományáról szinte mindenki hallott már. Az alapelvet is ismerjük jól: a csillagok állása sokat elmond jelenünkről, jövőnkről, azaz úgy általában a sorsunkról az ebben hívők szerint.

Nem is kétséges, hogy meghatározza, hol, hogyan, mikor születünk. Még józan ésszel is belátható, hogy egy nagyon szerény körülmények között, a tél közepén született gyermek első élménye a nagy hideg lesz, ami akár egész életét végigkísérheti. Számtalan hasonló példát lehetne elmondani, és ezek még csak azok a dolgok, amik tényleg bárkire hatással lehetnek.

A csillagok állásának mágikus ereje már egy egészen más kérdés. Hogy ki mit gondol róla, az éppen magánügy. Női magazinokban gyakran jelennek pár mondatos gyorshoroszkópok, amelyek túlzottan általánosítók és leegyszerűsítettek, hogy mindenki magára ismerjen- ezekkel a komolytalan elemzésekkel nincs is mit foglalkozni.

Az asztrológia leglelkesebb hívei inkább a profikhoz járnak. Ők meglehetősen drágán kínálják a szolgáltatásaikat, ám azt nagyon kevesen merik közülük vállalni, hogy alapos elemzésnek vessék alá a jóslataikat. Megvan az ok: nagyobb részben csak találgatnak, nincs valós súlya a megállapításaiknak.

Bár az asztrológiáról azt mondják, van tudományos alapja, de belátható, egy ilyen misztikus világban nagyon nem mindegy, ki az, aki elemez, jósol és tanácsot ad. Több ez, mint hogy valaki elolvas egy könyvet, meg végigül pár előadást!

És hogy kiből lesz igazán jó asztrológus? A válasz a csillagokban rejlik! Nemrég sikerült felfedezni egy ősi babiloni papiruszt, amin rovásírással szerepelt néhány fontos alapelv, igazolásaként annak, hogy már akkor is tudták, mi az igazán fontos. Az egyik legfontosabb megállapítás: ezt a mesterséget az űzze, aki a megfelelő csillagzat alatt született! A csillagjegy és az aszcendens is számít, sok más tényező mellett. 

Minden bizonnyal az asztrológusok túlnyomó része pontosan tisztában van azzal, hogy eleve alkalmatlan a feladatra. Ám nem beszél senki erről, mert meglehetősen rosszat tenne az üzletnek, ha hirtelen az ügyfelek elkezdenék firtatni, ki is osztja nekik az észt. Még az asztrológusnak születettek sem feszegetik ezt a kérdést, mert hirtelen senki nem kezdene bízni bennük.

Bátran kérdezzünk tehát rá az asztrológus csillagjegyére, feszegessük a kérdést, hogy birtokában van-e a vele született képességeknek. Előre megjósolom, a többség majd azt állítja, ez csak szóbeszéd, butaság, semmi alapja nincs. De a logika könyörtelen dolog ebben az esetben is: a csillagok nem csak a mi sorsunkat befolyásolják, hanem az asztrológusokét is. És akinek nem az van megírva, abból miért lenne jó szakember? Ha több asztrológust kérdezünk, mindről kiderül, más és más csillagjegyben született- valamennyien nem lehetnek alkalmasak erre a különleges hivatásra.

Azért ne vádoljuk magunkat, ha most úgy érezzük, becsaptak és az orrunknál fogva vezettek. Az ember a rossz tapasztalatokból is tanul, minden segíthet a fejlődésben. Akár jár valaki asztrológushoz, akár nem, az igazi válaszokat önmagában találja- legközelebb először magunk próbáljunk úrrá lenni gondjainkon, és ne fizessünk olyannak, aki kétes elemzéseket készít.

Amikor a nevedben közzéteszel valamit, az elsősorban nem a világról árul el sokat, hanem rólad. Megosztás tehát saját felelősségre!